(2002. okt. 29.) Megjött a Korunk októberi száma. Már nagyon vártam, tudtam, hogy benne van a regényrészletem, még ám fontos, funkcionális szövegek (11 folyóiratoldalon keresztül)! Úgy tűnik, sikerül megvalósítani, amit elterveltem, hogy az új verzió részletei először határon túli lapokban jelenjenek meg. Az első a Várad volt (Nagyvárad), aztán a Szőrös Kő (Pozsony), most a Korunk (Kolozsvár) és közlésre elfogadva egy részlet a szabadkai Üzenetnél, illetve a zEtna webmagazinban. De aztán megtöröm a sort, mert a miskolci Új Holnap fog következni.

*

A mai Kárpáti Igaz Szóban beszámoló a Kijevi Magyar Napokról. Íróink közül Vári Fábián László, Fodor Géza, Zseliczki József, Tárczy Andor és Horváth Sándor vett részt a rendezvényen.

*

Megjött a levél a királyhelmeci főiskoláról, Kolos igazgatójától. Voltaképp korrekt reagálás (3 héti kivárás után), épp csak a konkrét rákérdezéseinkre nincs benne válasz, ti. hogy mit lehetne most tenni, és hogy Kolosnak a vízum lehetetlensége miatti távolmaradását elfogadják-e igazolt hiányzásnak, avagy kérjünk halasztást. Igaz, azt írja az igazgató úr, hogy „A megoldásokról tárgyalni kívánok a BKAE vezetőségével, az Ön által is említett egy év halasztás a legtávolabbi megoldás.” De akkor mi a közeli? Azt is írja, nem volt tudomása arról, hogy a felvételizőket (és szüleiket) nem tájékoztatták arról, a tanintézmény nincs akkreditálva, és amiatt a hallgatók nem kaphatnak szlovák diákvízumot. Ezt készséggel elhiszem, de azt azért nem gondolhatták komolyan, hogy kéthetente váltandó (és egyheti várakozásra kiadható!) turista-vízummal játjanak át tanulni a kárpátaljaiak, és évente háromszor új útlevelet váltsanak ki, mert a sok vízumtól ilyen hamar betelnek... A gyerekútlevél-problémánkra (ti., hogy 18 év alatt nem lehet felnőttútlevele, viszont a 3 hónapon belül lejáró gyermekútlevélbe már nem tesznek vízumot) ezt válaszolta: „A 17 évesen érettségivel rendelkező hallgató meg annyira specifikus probléma, hogy erre tényleg egy egyéni megoldást kell találni.” Nos, szerintem nem specifikus, mert Ukrajnában majd minden frissen érettségizett 18 alatt van, lévén 11 éves a képzés. És ha ők Kárpátaljáról is toboroztak felvételizőket, ezt tudhatták volna... No, egyelőre nem lettünk okosabbak, várunk...

*

Érkeznek a reagálások tegnap este szétküldött projectemre. 13 címzettből 4 válaszolt 24 órán belül. Ez nem rossz arány, főleg, hogy 2 nagyon biztató is van közte. Pár napon belül nyilvánosságra hozom a szöveget. [2002-es "Vízumköteles irodalom" c. virtuális könferenciámól van szó - 2007]

*

Tegnap belekukkantottam egy új irodalmi portálba. Rangos szerzők és szerkesztők sok munkával készített internetes orgánuma. Nagyon büszkék az Esterházy-interjújukra (ezt egy másik helyen olvastam), jelentősége, hogy az utóbbi időben EP nem nagyon nyilatkozott senkinek. Ez igaz. Maga az interjú viszont... Alighanem magnóval készítették és utána a felvétel alapján szó szerint leírták, amit a Mester mondott. No, épp ezt nem szeretem ebben a műfajban. Ami élő beszédben elmegy, leírva pongyola, hevenyészett. Igaz, az utólagos szerkesztés meg elveszi az élő beszéd ízét. Épp ezért gondolom az interjút rádiós, televíziós műfajnak. Esetleg még a napi sajtóban: aktuális kérdésekre adott gyors (szó szerint közölt) válaszok. Vagy dokumentum-értékű anyagok. Az „irodalmi interjú” azonban jobb, ha másképp készül, és a felek hosszas utómunkája után jelenik csak meg. Én a velem interjút készítők kezéből legszívesebben kivenném a magnót, holott ők nyilván korunk nagy szakmai vívmányának tekintik.