(2002. nov. 6.) Vitéz Györggyel beszélgetett tegnap este Érdi Sándor a televízióban. A Kanadában élő költő lenyűgöző egyéniség, színesen, odafigyeltetően beszélt önmagáról, az irodalomról, a vallásról, a világról. Legérdekesebbnek azt találtam, amit állítólagos „hontalanságáról”, elszakadtságáról mondott: ez különösebben soha nem foglalkoztatta, no meg hogyan lehetne ilyesmiről beszélni az internet korában, amikor pillanatok alatt az összes barátját elérheti.

*

Még a múlt héten befejeztem a Sinistra körzetet. Azt hiszem, Bodor Ádám korszakos jelentőségű íróink egyike. És mint a nagy élvezettel olvasott könyveknél mindig, ahogy a végére értem, legszívesebben elkezdtem volna elölről. Mégis egy vaskodabbat vettem elő, remélve, hogy kitelelek mellette: Hrabal: Őfelsége pincére voltam.

*

Kicsit visszavettem a virtuális konferencia szervezésébe vetett buzgalmamból. Megéreztem, hogy újra közel kerültem a mókuskerékhez, kishíján elkezdtem elölről azt, amit pedig abbahagyni olyan jólesett. Tudom, ha most teljes erőbedobással újra pályázgatnék, igyekeznék érveimet és érdemeimet latba vetve támogatókat megnyerni, ha valóban írnék két miniszternek is (mint ahogy ajánlották), ugyanott találnám magam, ahol pár évvel ezelőtt keringőztem. Valószínűleg lenne pénz, paripa, fegyver - de megbillenne a dolog egynesúlya, és az adminisztráció meg a protokolláris kötelezettségek kezdenének a tartalmi-érdemi rész főlé nőni. Felhagytam hát a további partnerek keresésével, nem pályázom sehová és a minisztereknek sem írok. Ez kérem továbbra is egy magánötlet magánmegvalósítása magánerőmből.