(2002. okt. 22.) Vidék - vidékiség címmel összeállítás a Bárkában, sok érdekes gondolattal. Füzi László, a Forrás főszerkesztője például a vele szemben támasztott irányzatos elvárásokat elutasítva ezt írja: „...a korábbról örökölt gondolkodásunk akkor fog megváltozni, amikor külsődleges szempontok alapján senkivel szemben nem támasztunk elvárásokat. Döntse el mindenki maga, hogy az adott helyzetekben milyen magatartást választ, s viselje is a következményeit. A legalapvetőbb emberi normákon kívül senkivel szemben nem támasztok követelményeket...” Ajánlom megszívlelésre néhány írótársamnak és levelezőpartneremnek.

Telefonhívás Budapestről, az Írószövetségből. Kijevi rendezvényükre meghívtak a szervezők „egy” magyarországi írót, szabadon választva, hogy kit. Nos, megvan az író, de érdekelnék a részletek, érkezés, szállás, viszont a kijevi szervezőket napok óta nem tudják elérni a megadott telefonszámokon. Lennék-e szíves segíteni? Ajánlom magam helyett D. Gy.-t, hiszen egyrészt ő is utazik Kijevbe, maga is szervező, tud mindenről, másrészt ő a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának a titkára, én viszont nem is vagyok tagja ennek a szervezetnek (kiléptem), és Kijevbe sem utazom (lemondtam). Igen, igen, hallom a telefonban, de D. Gy.-t sem tudják elérni napok óta.

Ismerős helyzet.

Akiknek irodája, szolgálati telefonjai, titkárnője, működési költségvetése van - az elérhetetlen.

Annyit tehettem, hogy e-maileztem az egyik kijevi szervezőnek, és az e-mail-címét megadtam Budapestnek. Remélem, egymásra találtak.

Alighogy a fentieket leírtam, Pompéry Judit már hozzá is szólt a Fórumban:

Nekem is ismerős [a helyzet]. Szószerint ugyanezek a tapasztalataim azokkal a m.o.-i társszervezetekkel, ill. prominenssé vált képviselőikkel, akikkel az EPMSZ nevében időnként együtt kell működnöm. Hogy elérhetetlen, az hagyján. De még nem terjedt el, hogy a levelekre szokás válaszolni, telefonos üzenetek esetén az illetőt visszahívni.

Én meg azt hittem, kárpátaljai jelenség... Jut eszembe, Kolosnak harmadik hete nem válaszolnak a királyhelmeci főiskoláról (pedig én mint szülő is sürgettem a választ a titkárnőnél), hogy mit tegyen ebben a helyzetben (vízum hiányában nem tud átutazni - a részltek Éva Terasz-naplójában, lásd a Pinkóc, Veskóc, Szenteske fejezetet): elfogadják-e igazoltnak háromhavi mulasztását és próbáljon itthon felkészülni a vizsgákra vagy kérjen egy év halasztást. Vagy felejtse el egyszer s mindenkorra, hogy egy olyan tanintézetbe vették fel, amely nem jogosult papírt adni arról, hogy hallgatói Szlovákiában tanulnak.