balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek


Mit műWellsz?

2007. január 28. - BDK
Madách és Wales előre látta - olvasom a címet közéleti lapunk szombati számában. Madáchot tudom. De ki a fene az a Wales? Vagy mi a fene? A tartomány, ahol Edward király léptet fakó lován? Netán mégis személy, mondjuk Jimmy Wales, a Wikipédia atyja? Hogy jön ő Az ember tragédiája írójához? De lássuk a cikket.

Tovább

A költő visszatér...

Egy kárpátaljai lap leközöl egy interjút. Jó. Vagyis nem jó, mert az interjú bűnrossz, de ez nem újdonság. Eltelik majd egy év, és egy másik lap, kicsit áttupírozva, újraközli. Jó. Vagyis még kevésbé az, mert a baromságok benne maradnak; sőt; ám ilyesmi is gyakorta megesik minálunk.

Viszont mindezek után az interjút eredetileg közlő lap internetes portálja átveszi (visszaveszi?) a másik laptól a kicsit megváltozott szöveget, és újraközli! Ez már a mi tájainkon is komoly sajtótörténeti teljesítmény.

A beszélgetőtársak pedig: két kárpátaljai magyar író.

Ez az a pillanat, amikor én viszont nem vagyok az!

-----------------

Kárpátinfo, 06.03.07.:
Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal, az Együtt lírai díjának kitüntetettjével

Ukrajnai Magyar Krónika, 07. jan. 3.
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal (oldal alsó harmada)

Kárpátinfo, 07.01.08.:
Legyen vers! Beszélgetés Bakos Kiss Károllyal

_________
Köszönet nagyának, aki észrevette.

Tovább

Fél zsák krumpli

burgonya termesztése télikertben - ivóvíz kezelés budapest - elipszilon bdk

Balla D. Károly

Fél zsák krumpli

Vajon mit tudhat Kárpátaljáról az, aki kizárólag magyarországi médiumokból szerzi információt, aki soha nem járt a vidéken, nem beszélt itteniekkel, nem olvasott tanulmányokat, felméréseket, hanem csupán a napi hírközlés szintjén tájékozódik? Már csak ott vannak igazi magyarok, már csak ott él a hagyomány, ott őrzik a nagy szegénységben is a lángot. Mennyi sorscsapás, mennyi sérelem – és mekkora hit, milyen nemes élni akarás! Ezt sugallja a híradások egyik része. A másik  folyton felfedezi a spanyolviaszt, naiv rácsodálkozással ámul el köztudott dolgokon. Ezt a magatartást a többször idézett, mint valóban elhangzott frázissal lehetne érzékeltetni: „És hol tetszett ilyen szépen megtanulni magyarul?”, de ide társítható az időkomplexus is, amikor az idegen meghökken azon, hogy  hivatalosan ugyan egy órával előrébb jár errefelé az idő, ám a helyi magyarok nem Kijev, hanem Budapest szerint orientálódnak.

A harmadik típust a szenzációs hírek, bombasztikus riportok képezik. Szó se róla, a valóságanyag adott ehhez, az egészségügyi ellátás tényleg botrányos, valóban vannak kéregető gyerekek, jelentős a munkanélküliség és a bűnözés, alacsonyak a fizetések, sokan élnek csempészésből és piacolásból, sok a rozzant kocsi és bizony látni dülöngélő részegeket is. Ha azonban mindezt túllihegik és feltupírozzák, ha a tudósítás hemzseg a tárgyi hibáktól és ha a riporter csak krumplin és kukoricán tengődő falvakat látva nem veszi észre a gazdaság dinamikus fejlődését, a vállalkozói szféra folyamatos erősödését, azt, hogy az utak mentén kilométerenként épülnek új benzinkutak, hogy a lepukkant Ladák mellett már több a nyugati kocsi és a terepjáró, hogy egyre-másra nyílnak az árutól roskadozó szupermarketek, akkor az ilyen riport bizony semmivel sem nyújt hitelesebb képet, mint a népi idillt megidézők.

A kárpátaljai embert sértik ezek a torzítások. Erről most aktuálisan értesülhetünk egyetlen internetes hírportálunk fórumából. Előbb a TV2-n sugárzott egyik riportműsor váltott ki heves indulatokat, majd a minap a budapesti Népszabadságban megjelent cikk keltett felháborodást. Előbbit nem láttam, utóbbit viszont olvastam, és magam is elcsodálkoztam azon, a leghitelesebbnek tartott országos napilap miért ad teret ilyen félrevezető írásnak. Az egyoldalú megközelítést szerencsére hiteltelenné teszi a sok pontatlanság és tévedés, de hát az itt élőkön kívül vajon ki veszi észre, hogy az újságíró még két sajtóorgánumunk címét sem tudta pontosan lejegyezni. Többek között azét sem, amelynek a fórumában az olvasók most róla szedik le a keresztvizet.

A szenzációkeltésről egy másik újság, a Magyar Hírlap cikke is eszembe jut. A Magyar Írószövetség szorult anyagi helyzetéről tudósító interjúból azt is megtudjuk, a tagság harmadát határon túliak teszik ki, az utolsó mondatában pedig arról olvashatni, hogy valaki kevéske fűtenivalót ajánlott fel a bajba jutott szervezetnek. Az inkább csak mellékes érdekességként említett jelentéktelen tény a lapnál annyira felértékelődött, hogy címbe emelték, hadd harapjon rá a gyanútlan olvasó: „Két mázsa tűzifa az írószövetségnek”.

Gondoltam, megtoldom az adományt fél zsák jófajta nagydobronyi krumplival. Sőt, címnek is ezt adom.

__________
Linkek nélkül megjelent: Új Szó (Pozsony), 2006. dec. 23.
magyar-narancs-terasz.jpg
Az első télikert a Pozsonyi Botanikus Kertben volt található és Lippay János híres magyar botanikus nevéhez fűződik. Budapest  Terasz. A cikk nem a Magyar Narancs c. lapban jelent meg
zöldség és magyar narancs termesztése télikertben
X
Támogatom:
roma büszkeség napja

Új dimenzió vagy útvesztő?

Bizonyára bennem van a hiba, de nem igazán értettem meg, lényegét illetően miről is szólt az a beszélgetés, amelyet a minap sugárzott a Kossuth Rádió. A kivonatos szöveg azóta felkerült a rádió honlapjára (Teljesen új dimenzióba kerül a kisebbségi kérdés), kétszer elolvastam, és meghallgattam a műsor hanganyagát is (a 33. perctől kezdődik). A közel félórás  interjú meglehetősen nyögvenyelős, csapongó - de nem könnyeden csapong, hanem esetlenül, nehézkesen; vergődik inkább. A hallgató meg eltéved a sok lezáratlan téma labirintusában.

A két riportalanyt elég jól ismerem, mind Törzsök Erika, mind Bárdi Nándor a határon túli magyarsággal foglalkozó legjobb szakemberek közé tartozik, ezen felül mindig pontosan és árnyaltan fogalmaznak, logikusan érvelnek, így a mostani sutaságokat csak a szerkesztő és riporter rovására tudom írni. Előbbi nyilván nem tisztázta a két interjúalannyal, miről szólna ez a műsor, utóbbi pedig nemhogy mederben tartani nem tudta a diskurzust, hanem ostoba kérdéseivel és fölösleges okoskodásaival inkább akadályozta egy-egy téma kibontását.

Hogy eztán ezért-e vagy más okból, netán amiatt, mert az egyik alany a stúdióban ült, a másikat pedig telefonon kapcsolták be, esetleg valami időjárási frontnak köszönhetően-e, de tény, hogy a két szakértő sem állt a helyzet magaslatán. Nem sült ki semmi izgalmas abból sem, hogy Törzsök Erika mint kormányzati tanácsadó az új magyarságstratégia pozitív aspektusara helyezte volna a hangsúlyt, Bárdi Nándor ellenben kifogásait igyekezett megfogalmazni, ám érdemi vita nem alakult ki köztük. Erika  túl sok általános és köztudott tényt és véleményt ismételt el újra (ezek néhánya régebben eretnekségnek számított, mostanra azonban az új nemzetstratégia kliséjévé degradálódott), Nándor körülményeskedve fogalmazott, és mivel mindent összefüggéseiben akart láttatni, ezért új és új témák felé nyitotta meg a diskurzust - ezek többsége aztán lógva maradt a levegőben.

A közel fél óra alatt nem derült ki, hogy mi is lenne a műsor voltaképpeni fő témája. A magyar nemzetpolitikának a határon túliakat érintő általános stratégiai kérdései? A korábbi elvektől és gyakorlattól való különbözősége? Intézményi háttere, működési elvei  és gyakorlata? A támogatáspolitika hatékonysága? A fejlesztéspolitika lehetőségei? A határon túli magyarokkal való kapcsolattartás milyensége? A politikum és a civil szféra szerepe ebben? A jogrendszer? Az identitás magatartásának politikai, kulturális és gazdasági aspektusai? Az EU-támogatások és hasonlóságuk a Marshall-segélyhez? A szerbiai és ukrajnai magyarok speciális helyzete? Az autonómia és a regionalitás összeegyeztethetősége? A kettős állampolgárság (ebben Nándi még bakizott is, 2005 decemberét említette 2004 decembere helyett)? A munkaerővándorlás? A tőkekihelyezés? A mezőgazdasági foglalkozású réteg megléte vagy megszűnése? A Babes-Bolyai és a Sapientia Egyetemen folyó oktatás és annak színvonala? A romániai és szlovákia magyar pártok részvétele a hatalomgyakorlásban? A magyar identitású cigányság?

Ezeket a témákat felváltva dobta be a riporter és a két alany, de közös erővel vigyázni látszottak arra, hogy semminek se jussanak a végére. Illetve egyvalaminek mégis: a műsoridőnek.

Anyád nyelvét!

Az alábbi mondatok egy most megjelent hivatalos közleményből valók, betűhíven idézek néhány mondatot:

Egyebek mellett megvizsgálták a magyar civiltársadalom potenciális tennivalóit a világon szétszóródásban élő magyarság nemzeti identitása és anyanyelve megőrzése szempontjából, ennek jegyében újra kell gondolni a nemzetközi – és ezen belül a magyar--magyar – támogatási és együttműködési lehetőségeket.

...

A jelenlevők megállapították, hogy az államnak a kultúrából való fokozódó kivonulásával erősödik a civiltársadalom szerepe a hivatásos és népi kultúra minőségi művelésének segítésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy az így felszabaduló közpénzeket a civiltársadalom testületeinek rendelkezésére kell bocsátani, kiemelten óvni kell a közművelődést segítő támogatási rendszereket, hiszen az identitást őrző magyar kulturális háló meglétét a kisösszegű támogatások szavatolják.

...

Felhívják a politikum figyelmét arra, hogy a civiltársadalom létének feltételeit megteremtő törvényes kereteket és a támogatások intézményesülését segítő döntéseket alkalmazzák a kiteljesedő civiltársadalom igényeihez, mivel a jelenlegi helyzetben ezek nincsenek összhangban.

Naaa baaaaaszdmeg! - ezer bocsánat, de első olvasásra erre az indulatos kiszólásra ragadtattam magamat, amelyet hajdani laboránsokként alakítottunk ki hármasban B. Imrével és Berti-segéddel akkori munkahelyünkön, ahol kívülünk senki sem értett magyarul. Ha egymás munkáját nagyon le akartuk szólni, akkor húztuk el a szánkat és a két a hangot: "Naa baaaaaaszdmeg!"

Indulatomra nem a mondatok bicskanyitogató kacifántosságát hozom fel mentségül, hanem inkább azt, hogy a szöveget a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének a sajtószolgálta adta ki, a szóban forgó rendezvényt pedig ez a szervezet tartotta: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia.

Nem csekély mazochizmussal másodjára is elolvastam a mondatokat, ekkor már nem baszdmegeztem, csupán egy sommás üzenetet fogalmaztam meg a közlemény előállítójának a címére:

A te anyád nyelvét!

_____________
Forrás: Az Anyanyelvi Konferencia szimpóziumot és választmányi ülést tartott

 

Frissítés  évekkel később: A fenti link már nem működik, a szöveg ITT még megtalálható. Idetűzöm: :

 

Az Anyanyelvi Konferencia tájékoztatója

2006. december 7-én ülésezett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága — Anyanyelvi Konferencia választmánya. A választmányhoz kapcsolódó tanácskozás keretében a jelenlevők elemezték a Kárpát-medencei civil társadalom szerepét a kulturális nemzet értékteremtő erejének és versenyképességének biztosításában.

Egyebek mellett megvizsgálták a magyar civil társadalom potenciális tennivalóit a világon szétszóródásban élő magyarság nemzeti identitása és anyanyelve megőrzése szempontjából, ennek jegyében újra kell gondolni a nemzetközi — és ezen belül a magyar—magyar — támogatási és együttműködési lehetőségeket. Általános volt a vélemény, hogy aggasztó a szórványban élő magyar közösségek helyzete, és hogy erre folyamatosan figyelmeztetni kell a magyar közvéleményt.

A jelenlevők megállapították, hogy az államnak a kultúrából való fokozódó kivonulásával erősödik a civil társadalom szerepe a hivatásos és népi kultúra minőségi művelésének segítésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy az így felszabaduló közpénzeket a civil társadalom testületeinek rendelkezésére kell bocsátani, kiemelten óvni kell a közművelődést segítő támogatási rendszereket, hiszen az identitást őrző magyar kulturális háló meglétét a kis összegű támogatások szavatolják.

Fokozni kell az elitkultúra civil támogatását is a középosztály, a vállalkozói réteg szponzorálási képességének mozgósítása révén. Felhívják a politikum figyelmét arra, hogy a civil társadalom létének feltételeit megteremtő törvényes kereteket és a támogatások intézményesülését segítő döntéseket alkalmazzák a kiteljesedő civil társadalom igényeihez, mivel a jelenlegi helyzetben ezek nincsenek összhangban.

A továbbiakban megfogalmazódott, hogy az európai integráció folyamatában újra kell gondolnunk a civil társadalom korszerűsítésének igényét és az egyházak társadalmi szerepvállalásának kérdéskörét. Egyrészt hozzuk összhangba a célkitűzéseket a nemzeti fejlesztési tervek programjaival, hogy a civil társadalom is részesedhessen a strukturális alapok nyújtotta fejlesztési lehetőségekből, másrészt szorgalmazzuk a határon átnyúló regionális együttműködéseket a kistérségek fejlesztése és a nemzeti sajátosságokat őrző kulturális háló bővítése érdekében. Fontos, hogy a 2007—2013-as időszakra biztosított uniós pénzforrások határon átnyúló közös projektjeiben az Anyanyelvi Konferencia is vállaljon szerepet.

Budapest, 2006. december 7.

Tévedni emberi... (meghalt Csendej Ivan)

 

Csendej Ivan rövidített életműve, avagy tévedni emberi dolog, de újságírónak? 

 A jeles ukrán író, Ivan Csendej november 29-i ungváron bekövetkezett haláláról hírt adva ezt írja a Kárpátalja c. lap eheti száma: "Két regénye és tizenhárom elbeszélése látott napvilágot." Ilyen sovány lenne a 83 esztendős korában elhunyt alkotó életműve? Dehogy! Újságírói-szerkesztői felületességről és fordítói hibáról van szó. Az ukrán nekrológokban (ha onnan vették az adatot) ez a megfogalmazás szerepelt: "десятки оповідань, повістей та нарисів". A десятки többször tízet jelent, magyarra 'több tucatnyi'-ként szokás fordítani, a повість meg éppenséggel kisregény. (Ukránul-oroszul regénynek csak a nagyon "vastag" műveket nevezik, magyar értelmezésben a повість nyugodt szívvel tekinthető regénynek.) Hogy a tizenhárom darab elbeszélés hogyan jött ki ebből, nem tudom, a google-keresővel az író nevével elsők közt felbukkanó oldal például ezt írja: "Автор книжок оповідань, нарисів, повістей" - és felsorol 14 könyvet, 1980-nal lezárva a sort. Holott Csendej az azóta eltelt negyedszázadban is bőven alkotott és sokat publikált. Bár igaz, a teljes bibliográfiájára nem találtam rá, de a pontos adatért valószínűleg elegendő lenne felhívni egy könyvtárost. Ennél persze sokkal egyszerűbb félrefordítani az ukrán nekrológot.

______________

A cikkben linkek voltak, de 2015-ben már egyik sem élt, eltávolítottam őket.

Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása