Az alábbi mondatok egy most megjelent hivatalos közleményből valók, betűhíven idézek néhány mondatot:
Egyebek mellett megvizsgálták a magyar civiltársadalom potenciális tennivalóit a világon szétszóródásban élő magyarság nemzeti identitása és anyanyelve megőrzése szempontjából, ennek jegyében újra kell gondolni a nemzetközi – és ezen belül a magyar--magyar – támogatási és együttműködési lehetőségeket.
...
A jelenlevők megállapították, hogy az államnak a kultúrából való fokozódó kivonulásával erősödik a civiltársadalom szerepe a hivatásos és népi kultúra minőségi művelésének segítésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy az így felszabaduló közpénzeket a civiltársadalom testületeinek rendelkezésére kell bocsátani, kiemelten óvni kell a közművelődést segítő támogatási rendszereket, hiszen az identitást őrző magyar kulturális háló meglétét a kisösszegű támogatások szavatolják.
...
Felhívják a politikum figyelmét arra, hogy a civiltársadalom létének feltételeit megteremtő törvényes kereteket és a támogatások intézményesülését segítő döntéseket alkalmazzák a kiteljesedő civiltársadalom igényeihez, mivel a jelenlegi helyzetben ezek nincsenek összhangban.
Naaa baaaaaszdmeg! - ezer bocsánat, de első olvasásra erre az indulatos kiszólásra ragadtattam magamat, amelyet hajdani laboránsokként alakítottunk ki hármasban B. Imrével és Berti-segéddel akkori munkahelyünkön, ahol kívülünk senki sem értett magyarul. Ha egymás munkáját nagyon le akartuk szólni, akkor húztuk el a szánkat és a két a hangot: "Naa baaaaaaszdmeg!"
Indulatomra nem a mondatok bicskanyitogató kacifántosságát hozom fel mentségül, hanem inkább azt, hogy a szöveget a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének a sajtószolgálta adta ki, a szóban forgó rendezvényt pedig ez a szervezet tartotta: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia.
Nem csekély mazochizmussal másodjára is elolvastam a mondatokat, ekkor már nem baszdmegeztem, csupán egy sommás üzenetet fogalmaztam meg a közlemény előállítójának a címére:
A te anyád nyelvét!
_____________
Forrás: Az Anyanyelvi Konferencia szimpóziumot és választmányi ülést tartott
Frissítés évekkel később: A fenti link már nem működik, a szöveg ITT még megtalálható. Idetűzöm: :
Az Anyanyelvi Konferencia tájékoztatója
2006. december 7-én ülésezett a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága — Anyanyelvi Konferencia választmánya. A választmányhoz kapcsolódó tanácskozás keretében a jelenlevők elemezték a Kárpát-medencei civil társadalom szerepét a kulturális nemzet értékteremtő erejének és versenyképességének biztosításában.
Egyebek mellett megvizsgálták a magyar civil társadalom potenciális tennivalóit a világon szétszóródásban élő magyarság nemzeti identitása és anyanyelve megőrzése szempontjából, ennek jegyében újra kell gondolni a nemzetközi — és ezen belül a magyar—magyar — támogatási és együttműködési lehetőségeket. Általános volt a vélemény, hogy aggasztó a szórványban élő magyar közösségek helyzete, és hogy erre folyamatosan figyelmeztetni kell a magyar közvéleményt.
A jelenlevők megállapították, hogy az államnak a kultúrából való fokozódó kivonulásával erősödik a civil társadalom szerepe a hivatásos és népi kultúra minőségi művelésének segítésében. Felhívták a figyelmet arra, hogy az így felszabaduló közpénzeket a civil társadalom testületeinek rendelkezésére kell bocsátani, kiemelten óvni kell a közművelődést segítő támogatási rendszereket, hiszen az identitást őrző magyar kulturális háló meglétét a kis összegű támogatások szavatolják.
Fokozni kell az elitkultúra civil támogatását is a középosztály, a vállalkozói réteg szponzorálási képességének mozgósítása révén. Felhívják a politikum figyelmét arra, hogy a civil társadalom létének feltételeit megteremtő törvényes kereteket és a támogatások intézményesülését segítő döntéseket alkalmazzák a kiteljesedő civil társadalom igényeihez, mivel a jelenlegi helyzetben ezek nincsenek összhangban.
A továbbiakban megfogalmazódott, hogy az európai integráció folyamatában újra kell gondolnunk a civil társadalom korszerűsítésének igényét és az egyházak társadalmi szerepvállalásának kérdéskörét. Egyrészt hozzuk összhangba a célkitűzéseket a nemzeti fejlesztési tervek programjaival, hogy a civil társadalom is részesedhessen a strukturális alapok nyújtotta fejlesztési lehetőségekből, másrészt szorgalmazzuk a határon átnyúló regionális együttműködéseket a kistérségek fejlesztése és a nemzeti sajátosságokat őrző kulturális háló bővítése érdekében. Fontos, hogy a 2007—2013-as időszakra biztosított uniós pénzforrások határon átnyúló közös projektjeiben az Anyanyelvi Konferencia is vállaljon szerepet.
Budapest, 2006. december 7.
Madách és Wales előre látta - olvasom a címet közéleti lapunk szombati számában. Madáchot tudom. De ki a fene az a Wales? Vagy mi a fene? A tartomány, ahol Edward király léptet fakó lován? Netán mégis személy, mondjuk Jimmy Wales, a Wikipédia atyja? Hogy jön ő Az ember tragédiája írójához? De lássuk a cikket. 
Nem tudom, sikerül-e valaha is a kárpátaljai magyar sajtó illetékeseivel megértetnem: szerzői mű a jogtulajdonos engedélye nélkül nem közölhető. Azt hittem, legalább azok a szerkesztőségek, amelyekkel ezt egyszer már lesakkoztuk, tisztába jöttek a helyzettel. De nem. 
Idézet egyik lapunk nyelvművelő 
Megújult a HVG honlapja, jelenti a szerkesztőségi PR-cikk. Kicsit még szokatlan a korábbinál puritánabb küllemű felület, de kétség kívül első szemjáratásra is jól áttekinthető, no meg gyorsabban betöltődik. A reklámok azonban továbbra is zavaróak (mint a legtöbb hírportálon).
Bizonyára bennem van a hiba, de nem igazán értettem meg, lényegét illetően miről is szólt az a beszélgetés, amelyet a minap sugárzott a Kossuth Rádió. A kivonatos szöveg azóta felkerült a rádió honlapjára (Teljesen új dimenzióba kerül a kisebbségi kérdés), kétszer elolvastam, és meghallgattam a műsor hanganyagát is (a 33. perctől kezdődik). A közel félórás interjú meglehetősen nyögvenyelős, csapongó - de nem könnyeden csapong, hanem esetlenül, nehézkesen; vergődik inkább. A hallgató meg eltéved a sok lezáratlan téma labirintusában.