Van egy távoli kis város, abban egy viszonylag tűrhető állapotban levő ház, annak van egy manzárdja, abban a manzárdban ül egy kerekesszékéhez, pontosabban: az íróasztalához láncolt fiatalember. A város neve Ungvár, a fiatalemberé pedig Balla D. Károly. Az úr talán az egyik legnagyobb ma élő magyar költő, aki többek közt arról nevezetes, hogy már szinte alig ír verseket. Valamikor folyóiratokat, internetes lapokat működtetett, ma már ezt sem teszi. Valamikor Kárpátalja szellemi életének egyik motorja volt, ma főtevékenységként néz ki a manzárd ablakán, ahonnan fontos dolgok látszanak, például látszik az ég és az Ung folyó egy darabkája.