Azért kell néha vendégeket hívni, hogy az ember kénytelen legyen rendet rakni maga körül.
Amióra (helyszűke miatt, tekintve, hogy ellenkező nemű gyerekeink külön szobát birtokolnak) a dolgozó részlegem a „szalonban” foglal helyet, ennek a körletnek a sajátossága a feltornyozott könyvekben, szerteszét szórt folyóiratokban, egymásra halmozódott és szét-szétcsúszó iratkupacokban ragadható meg, ami a végzett munka szempontjából egy ideig roppant kívános állapot, lévén mindig pontosan tudom, melyik archeológiai rétegben és milyen földtörténeti mélységben kell keresnem azt, amire éppen szükségem van. Egy idő után azonban a mélyfúrások eszközlése egyre több akadályba utközik és egyre nagyob hibaszázalékkal jár. És elkövetkezik a pillanat, amikor a káosz vigyorogva úrrá lesz a renden, ám ezt még nem akarom bevallani, elszántan emelem meg a rétegeket, túrok a halmok mélyére, nyúlkálok az alaktalan halmok alá és mögé - de már nem vagyok képes semmit megtalálni. Ilyenkor, hogy ne kelljen bevallani az „én mindig tudom, mi hol van, csak senki hozzá ne nyúljon” elmélet kudarcát, célszerű vendéget hívni és „akkor most rakok egy kis rendet” elhatározással a könyveket válogatás nélkül felcsapni a polcokra, a folyóiratokat „hátha majd bele akarok még nézni” felkiáltással stószonként kipostázni az előszobába, az összegyülemlett irathegyeket pedig - szigorúan válogatás nélkül! - kihajítani. (A válogatás elkezdése ugyanis súlyos következményekkel jár, egyrészt kiderülhet, hogy voltaképp még az összes kacatra szükség lehet egyszer, másrészt lelkiismereti válságot okozhat az el nem végzett, be nem fejezett, rég elfelejtett teendők okán, harmadrészt a beleolvasás és szortírozás napokra szóló fölösleges lekötöttséget jelenthet.)
Az ezek után kialakuló látvány - üres íróasztal, tiszta felületek - kifejezettel nyomasztó hatással lehet az alkotómunkára, így ennek az állapotnak a beállását arra a pillanatra kell időzíteni, amikor a vendégek már minden percben várhatók. A rossz időzítés („akkor addig még dolgozom egy kicsit”) mindent elrondhat, mert a munka ugyan nem fog menni, ám röpke negyedóra alatt újra akkora kupleráj lesz a körletben, mintha nem is csináltam volna rendet.