(2002. nov. 14.) Van egy új videómagnónk... Az elsőt vagy 8-10 éve vettük, használtan. Nagyon rövid ideig működött rendesen, aztán már állandóan javítani kellett, pár év alatt a szerelőnek apránként kifizettük a vételárat.

4-5 éve már nincs használható állapotban. „Nem is kell nekünk”, döntöttük el nagyvonalúan (illetve inkább kicsinyesen...), és elég jól meg is voltunk nélküle. Hogy most mégis, azt talán a nézhetetlen esti tévéműsorok váltottak ki, illetve az, hogy valamire való filmet éjjel 11 előtt nemigen kezdenek el sugározni, és aki reggel 6-kor kel...

Az első üzempróba: néhány régi kazetta lejátszása. Kárpátaljai Magyar Könyvnapok, 1995, 96... Az utcánk tele emberekkel, és „mindenki” itt van, azok, akik ma nemigen állnak szóba egymással. Olyikuk velem sem...

Egy későbbi felvétel 1999-ből, Kulin Zolitól, az ungvári tv szerkesztőjétől: interjút készített Cséka Gyurival, aki akkor kapta meg a Kármin-díjat. Gyuri a Kulinék vécéjében ülve adta az interjút, ami egy avantgárd költőhöz méltó megoldás... Okosakat mond. Kassákra, Tamkó Siratóra hivatkozik, arról beszél, milyen erős visszautasítást tapasztalt a kárpátaljai olvasók részéről, de mintha ez enyhülőban volna. (Hát azóta ez vissza[t]rendeződött...) Utólag is jólesett hallani, ahogy szemérmesen megvallja: írt a regényemről egy nagyon éles kritikát, és minden úgy történt, ahogy normális esetben történnie kell: nem következett semmiféle sértődés. Sőt, kuratóriumi elnökként én adhattam át neki a Kármin-díjat... Aztán Gyuri az interjú végén magára csukta az ajtót és lehúzta a vécét. Ha akarom: szimbolikus gesztus.