(2002. nov. 17.) Ungváron alig akadt olyan hét, hogy akár 2-3 alkalommal is ne lenne tűzijáték. Teljesen megszokott dolog: miközben este tévézünk (vagy már alszunk), éjféltájt meghalljuk a durrogást. A nagy ropogásban fel-felragyognak a felhők, a röppentyűket vagy látjuk vagy nem (gyakran csak visszfényük villan a kilátást elálló egyetemi korpusz fölött). A gyerekeim eleinte lázba jöttek, kisorjáztak az erkélyre, onnan talán többet láthatnak. Néha hosszú percekig eltart a káprázatos parádé, máskor csupán tucatnyi magányos rakéta röppen.

A legtöbb esetben fogalmunk sincs, milyen alkalom szolgál apropóul. A nagyobb állam- vagy vallási ünnepek egyike-másika még beugrik, a függetlenség napja, az Alkotmány napja, felszabadulási vagy (újra)egyesülési évfordulók, Mikulás, Újév, Karácsony, plusz mindegyik a régi ortodox naptár szerint... Máskor a családból valaki sejteni véli: ma van a város napja, a milícia napja, a hadsereg napja, a tűzoltók napja… Gyakran felröppen néhány petárda a régi szovjet ünnepek alkalmából is, ebből is volt épp elég. Emellett okot ad a tűzijátékra egy-egy nagyobb szabadtéri koncert, választási gála, sportesemény, szépségkirálynő-választás... Ezen felül – egyszer magunk is tanúi voltunk – újgazdagéknél divatba jött, hogy a születésnapi bulijuk csúcspontján saját kertjükből égre lőnek néhány színes sorozatot.

Sejtésem szerint a petárdák beszerzése és fellövése a legtöbb esetben mindenféle hatósági engedély nélkül történik, voltaképp azt sem tudom, létezik-e törvényi szabályozása az ilyesminek, avagy ebben a nagy szabadságban bárki kedvére pufogtathat. Azt is csak gondolom, hogy mindez nem lehet olcsó mulatság, és hogy ilyenkor számolatlanul sok alkalmazotti fizetés durran szét a levegőben. De hát hiába, a jólét, ugye... Nem hallottam arról sem, de alig hiszem, hogy ne történtek volna balesetek, ne robbant volna szét senkinek a tenyere, ne gyulladtak volna fel fészerek, palatetők.
És ha a biztonsági óvintézkedések és hozzáértés hiánya miatt ennek ellenére még soha nem keletkezett semmilyen testi vagy anyagi kár, nekem akkor is eszembe jut a felnőttek gyakori intése: kisfiam, ne játssz a tűzzel, mert éjszaka bepisilsz.