(2002. dec. 18.) Ma főként a regényemmel bütykölődtem. Jól ment a munka. Ez azt jelenti, hogy 5-6 bekezdésnyi főszöveget írtam, és néhány meghatározást a Hiánylexikonhoz. Az egyik, úgy érzem, elég jól sikerült, talán kiteszem a Heti penzumba.

Postán jött meg a Köszönöm c. versantológia, amelyet Lengyel Tomi állított össze. Kicsit kommersz a dolog, de azon belül az igényesebb kiadványok közé tartozik. Nekem is van benne versem (LÁSD), meg Bagunak és Lengyelnek is.

Éva szülői értekezleten volt. Míg folyt a beszélgetés az osztályfőnök és a szülők között, bejött az osztályba az igazgató, és nyomatékosan felhívta a szülők figyelmét, hogy az osztályteremben található világítótestek tűzveszélyesek, és hogy az ő felelősségük, ha ez a jövőben is így marad. Az egyik szülő szerényen megkérdezte, hogy vajon nincs-e az iskolában egy... na hogy is... gazdasági felelős, aki az ilyesmit... De van, csattant fel az igazgató, ám annak magas a vérnyomása, nem mászhat létrára. Aztán még jól összeszidta a szülőt, mit képzel, a gyerek részesül az ingyenes oktatásban, a legkevesebb, hogy cserébe ezért...

A legszomorúbb a dologban, hogy ez nem vicc...

Hát igen: a világosság tűzveszélyes. A sötétség biztonságosabb.