(2002. dec. 1.) Ha lenne bennem vonzódás az évfordulók iránt, akkor most, az év lassan betelvén, biztosan tartanék, ha mást nem, hát valami házi ünnepséget abból az alkalomból, hogy - nem is olyan könnyű leírni - 30 évvel ezelőtt írtam az első olyan verseket, amelyek (később) nyomatásban megjelentek.

Mindketten részt veszünk Évával a zEtna webmagazin új projectjében (lásd). Én szeretem az ilyen kihívásokat: novellát vagy mást írni valamilyen adott kötöttséggel. Teljesen fel voltam villanyozva és egyik legjobb szellemi teljesítményemnek tartom, amikor részt vehettem a József Attila Színház drámaíró versenyén, és négy óra alatt egy aznapi újsághír alapján kellett egyfelvonásost írnom (amelyet, a másik két pályaművel együtt, estére be is mutattak!). Volt saját íróversenyünk is: amikor még intenzíven zajlott szalon-életünk, akkor indítottunk olyan pályázatot, amelynek során a vendégeinknek előbb érdekes, különleges fotóikat kellett elhozniuk. Ezekből közösen „kizsűriztük” a gyengébbeket, aztán a legjobb 10-ből titkos szavazással kiválasztottuk azt, amelyikről novellát kellett írni. Nagyon jó kis pályaművek születtek, de azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki a játékból írt kisprózát kötetben való megjelentetésre is érdemesnek találtam. (A sínek fölött)

(2002. nov. 28.) Éva novelláját elfogadta az ÉS, jön a karácsonyi számukban. Dérczy kifejezetten abba kérte, de Éva kicsit tartott tőle: nem lesz-e túl „szentségtelen” az írása - éppen az ünnepi számban. De szerencsére, úgy látszik, vannak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak erről (megkerestem a novellát: Csak így szeplőtelenül - 2007). Judit is ezt fejti ki újabb írásában (lásd), véleménye nagyon is egybecseng az enyémmel. A 2000. évi naplómban (lásd) pl. ezt írtam:  Ki nem állhatom az ünnepeket. Soha nem is vonzódtam különösebben hozzájuk, még gyerekkoromban se (ó jaj, azok a jeles alkalmak a nagymamánál!), most meg kifejezetten viszolygok mindenféle ilyesmitől... - és ezt még hosszan fejtegettem.

(2002. nov. 27.) A Mozgó Világban megjelent Címkézett irodalom c. esszém (LÁSD ITT - a Mozgó honlapjának régi URL-jei már nem érhetők el, link törölve - 2017). A közleménynek külön örülök, mert ez az írásom egy kicsit hányatott úton jutott el a nyomdafestékig. Eredetileg egy kárpátaljai kulturális melléklet részére írtam, amelyről egy idő után be kellett látnom, hogy komolytalan kezdeményezés, visszavettem hát az anyagomat. (...) Aztán felajánlottam a Kortársnak, de... Így küldtem el a Mozgónak, ahol kifejezett tetszéssel fogadták és nem vártan gyorsan meg is jelent.

(2002. nov. 26.) Vasárnap reggel még, kedd este pedig már itthon voltunk, így akár egynaposnak is nevezhető lenne Mo-i tartózkodásunk, de valójában mégis 3 napnyi volt az élmény és az elfáradás. Amit fontos volt, elintéztük, akivel szerettem volna, találkoztunk, amit akartunk, megvásároltuk, így voltaképp eredményesnek minősíthatő az utazásunk. A legkellemesebbek a főleg baráti (és csak kisebb részt szakmai) találkozások voltak, Szénási Miklóssal (és családjával) Debrecenben, Balázs Istvánnal a budai Márkus vendéglőben, és persze Gátiékkal, akiknél újabb Bp-i otthonra találtunk.