(2002. dec. 14.) Megjelent Kolos beszámolója az ungvári tárlat megnyitójáról, saját fotóival. (Sajnos ezt a tudósítói munkáját pár cikk után abbahagyta - 2007.)

Nézegetem éves publikációs listámat és munkanaplómat  - nagyjából a szokásos, de érezhető az eltolódás a szépirodalom felől a közírás, az esszék és könyvkritikák felé. Ezt egyáltalán nem tartom jó tendenciának. Feltűnő, hogy csak egyetlen novellát írtam az idén (azt is „adott témára”), és verset sem túl sokat. A tucatnyinál is több másegyéb szép termésnek mondható, főleg, hogy néhány komolyabb munka is van közte - mégis jobban örülnék, ha amarra billenne a mérleg. Nem tudom, bennem történt-e valami alkati változás, avagy külső motivációról van szó; ezen belül a külvilág lett provokálóbb, vagy a szerkesztők igénye egyirányúbb. Kíváncsi vagyok, jövőre merre billen a mérleg.

(2002. dec. 13.) Ma csaknem egész nap egy válaszlevélen dolgoztam. Mire befejeztem, rájöttem, hogy semmi, de semmi értelme elküldenem.

Vannak olyan kihívások, amelyeket nehezebb kikerülni, mint elfogadni őket. Az emberben él a vágy, hogy bebizonyítsa: igaztalanok az őt ért vádak. De mielőtt a bizonyításba kezd, érdemes megvizsgálni, hogy az, aki vele szemben a saját véleményalkotásában már eljutott a vád megfogalmazásáig, vajon képes-e bármiféle érvelés hatására ellenkező véleményre térni? Ha erre nincsen esély, hagyni kell az egészet a fenébe.

(2002. dec. 12.) Ma a Kárpátalja c. lap interjú-kérdéseire írtam a válaszaimat. Tisztességes, „kulturált” kérdések, nem állíthatnám, hogy bulvárlap--szerűek. Kicsit talán szokványosak, de hát egy ilyen rövid, alkalmi interjúban amúgy sem lehetne a dolgok mélyére lefúrni. Csak utólag vettem észre, hogy 6 felvetésből 5-re nagyjából nemlegesen reagáltam, vagyis amire az újságíró rákérdezett, remélve, hogy arról fogok beszélni, arra én megráztam a fejemet, és az ellenkezőjét kezdtem fejtegetni. No de hát mit is mondhatnék például arra a kérdésre, hogy mit tartok fontosnak átadni a jövő nemzedékének? Elképzeltem, milyen jó kis szokványos választ remélt a kérdező, a lap, és talán az olvasó is. De én azt írtam, amit gondoltam, vagyis hogy nincsenek ilyen átörökítési ambícióim: a jövendő nemzedékek majd eldöntik, mit fogadnak el, és mit tesznek a lomtárba abból, ami a korábbi nemzedéknek sajátja volt. Ha egyszer rám is inkább a tagadás, semmint az elfogadás a jellemző, milyen jogon várhatnék mást az utánam jövőktől?

(2002. dec. 11.) Akkor hát menjünk sorjában.

1. Először jött Dupka Györgytől az első „Kalász Márton találkozó” című meghívó.
2. Erre én egyrészt küldtem egy rövid reagálást a feladónak (LÁSD ITT), másrészt egy hosszabb levelet Kalász Mártonnak (ennek másolatát Gyuri is megkapta): LÁSD ITT
3. Erre reagált Dupka ezzel a személyeskedő és rágalmazó levéllel: LÁSD ITT (ugyanakkor a javított „Kalász Márton találkozó”-t is elküldte).
4. Én az alábbi szövegű viszontválaszt küldtem: LÁSD ITT

(2002. dec. 10.) Tegnap levelet írtam Kalász Mártonnak, a Magyar Írószövetség elnökének Kárpátaljára érkezése és az az ungvári tanácskozás okán. LÁSD ITT - Erre ma reggel Dupka Gyuri (akinek a másolatot elküldtem) elég éles hangú, helyenként kissé személyeskedő-vádaskodó levélben reagált, többek között azt állítva, hogy „öntömjénező” és „egocentrista” vagyok. (Utóbbi jelző különösen tetszik!). Azonnal válaszoltam neki, kérve, járuljon hozzá, hogy a véleményét itt közzétegyem. Erre ma estig nem jött válasz. Kíváncsi vagyok, beleegyezik-e ebbe, vagy ő is megelégszik azzal, hogy magánlevélben odamondogasson nekem. Holnap újra kérni fogom a hozzájárulását a közléshez, jelezve, hogy ha nem reagál, azt beleegyezésnek veszem.

(2002. dec. 9.) Megjött Dupkától a MÉKK-meghívó az irodalmi tanácskozásra. Szó se róla, van néhány furcsasága - de azon csodálkoznék, ha nem lenne. Az első talán az, hogy a rendezvény címe: Kalász Márton találkozó. Ami értelemszerűen a Kalász Mártonról elnevezett találkozónak lehetne a címe, de persze nem erről van szó, hanem hogy a vele való találkozás jegyében zajlanak az események. A másik szembeötlő furcsaság, hogy a háromnapos program dátumai: dec. 13., 19., 20. Azaz a pénteki nyitónap után egy hét szünet következik, és a következő szombaton folytatódnak az események. A 13-án érkező magas vendég 19-én Bereg-, 20-án pedig Ung-vidéki programot bonyolít le, ám nem tudni, mit csinál 14-étől 18-áig. Vagy csak elírták a dátumot?