(2003. jan. 11.) Tegnap este az mtv2-n a Záróra műsorában (sajnos nem láttam legelejétől) a nemzeti identitás és az információs társadalom kialakulásának az összefüggéséről beszélgettek komoly szakemberek, többek között Csepeli György szociálpszichológus, Szarka László történész és Heller Ágnes filozófus.

Az Internetnek, a modern kommunikációs formáknak, az ismeretek digitális hozzáférhetőségének a hatásait és távlatait érintették, több szempontból közelítve a témát. Szó esett az oktatásról, a nemzeti adatbázis építéséről, a nyelv átalakulásáról, az szabad információáradás számtalan előnyéről és hátrányáról – és a fő témáról, hogy mindez hogyan, miként hat a nemzeti identitásra. Képtelenség az egyórás műsor összes fontos megállapítását summázni – engem azonban Heller Ágnes egyik felismerése érintett meg leginkább. Míg az elején azt fejtegette, hogy a nemzeti identitás három legfontosabb attribútumára (közös származás; közös hagyomány-nyelv-kultúra; közös konstitúciós keret) az informatikai forradalomnak nincs számottevő hatása, utóbb, a többiek határozott véleményét meghallgatva, miszerint a nemzeti identitást igenis alaposan átalakítja akár csak az Internet is (egyesek inkább a felhígulásról-elmosódásról, mások inkább a kitágulásról, az igények kielégítésének megnövekedett lehetőségéről beszéltek) – arra a következtetésre jutott, hogy az információs társadalomban a nemzeti identitás elveszti fundamentalista jellegét. Ezt ugyan részletesebben már nem fejthette ki, ám én a beszélgetés egészéből is következtetve úgy értelmeztem, hogy a nemzeti identitás ebben a folyamatban elutasító jellege helyett befogadóvá, beszűkültsége helyett kitágulóvá-nyitottá, merevsége helyett rugalmassá, statikussága helyett dinamikussá válik. Azt hiszem, ez a lényeg - és ezt én magamon is tapasztalom.