(2003. jan. 15.) Kérdezi beregszászi barátom, vajon hány kárpátaljai olvasója lehet a
virtuális konferenciánknak. A konferenciáét külön persze nem tudom, de próbálom összeszámolni az UngParty látogatóit. Átnézem a statisztikai rendszerek adatait, igyekszem azonosítani az ungvári, beregszászi szervereket, hozzáveszem azokat, amelyeket nem lehet lokalizálni, de feltehetőleg... Eléggé elkeserítő szám jön ki: legfeljebb 20 látogató, ebból 7-8 tekinthető rendszeresnek, 2-3 naponta, de inkább 1-2 hetente visszatérőnek. Ez bizony gyönge eredmény. Be kell látnom, hogy a honlapomat nem kárpátaljaiak olvassák. Illetve...
Az utóbbi hónapokban határozottan megemelkedett Kárpátaljáról elszármazott látogatóim száma! Ezt persze csak onnan tudhatom, hogy jelentkeztek: levelet írtak vagy bejegyzést tettek a Vendégkönyvbe, beírtak a Fórumban. Számolgatom... Nagyjából itt is húsz főről tudok biztosat. De közülök legalább tizen-tizenketten szinte napi rendszerességgel olvasnak, és akadnak öten-hatan, akik naponta többször is lehívják az oldalaimat: néhányszor a munkahelyükön napközben, és aztán még este otthonról is (már akinek itt is, ott is van hozzáférése). Bizom abban, hogy az új iránti érdeklődés és nem a nosztalgia készteti őket erre.
Repríz. Az eredetit lásd: 2003. január
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.