(2003. január. 16.) Középről szélre könnyű volt: csak engedni kellett a sodrásnak. De szélről vissza középre? Előbb egy liberális párt élén, aztán benyomulva a nemzeti középre, majd leküzdve magát jobb szélre - és most vissza? Nem akármilyen mutatvány. Főleg, hogy ott középen már vannak valakik, akik nem nagyon akarják ledaráltatni magukat. Egy biztos: ha sikerül neki összekalapálni egy valóban nagy uniós néppártot, és bő három év múlva mint valami centrumerőt képes győzelemre vinni, akkor a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikusa - és legnagyobb köpenyegforgatója. (Mellesleg ezzel kiállítaná a tanúsítványt a bal oldal impotenciájáról is.)
Ám szerintem nem sikerülhet. Elkopott, elhasználódott ebben a népvezérségben. A józan közép már leírta. Már csak azoknak lehet vezére, akik sokan vannak - de szerencsére nem elegen.
Nem lehet büntetlenül oda-vissza végigsasszézni a teljes spektrumot.
Nem lehet a harmadik királyfi az, aki már volt a kudarcot vallott két bátyja.
...Ámbár érhetik az embert meglepetések.
Repríz. Az eredetit lásd: 2003. január
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.