(2003. jan. 21.) Két nap alatt három halálhír... Egy közelinek mondható családtag (Éva nagynénje, keresztanyja - szegény már hosszabb ideje öntudatlanul haldoklott), egy nálam alig idősebb iskolaigazgató (egy baráti családból) és Berkes Erzsébet, a neves kritikus, jó barátunk, Csöngének még tiszteletbeli keresztanyja is volt. Tudtam, hogy nincs jól, hosszabb ideje már nem szerepelt a Mozgó Világ impresszumában (innen a barátság). Nagyon kedveltük a modorát, az állandó pörgését, jókedvét - és persze az írásait is. Egy mondatát pedig örökre megjegyeztem (valamelyik írásomban idéztem is). Amikor nagyon elégedetlen volt „a világgal”, „az élettel”, és minden keserűségét kiöntötte szokásos ironikus stílusában, majd az egészen elnevette magát és ezzel fejezte be: „Belehalni - igen. No de komolyan venni?”
A második felét folyamatosan gyakorolta. Most az első is bejött neki.
Holnap szórják szét a hamvait. Legyen könnyű neked a szél, Erzsébetünk.
A második felét folyamatosan gyakorolta. Most az első is bejött neki.
Holnap szórják szét a hamvait. Legyen könnyű neked a szél, Erzsébetünk.
Repríz. Az eredetit lásd: 2003. január
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.
