(2003. jan. 24) El nem tudom mondani, mennyire zavart, hogy hét eleje óta nem tudtam rendesen levelezni. Úgy éreztem magam, mint költözködés közben, amikor már semmi sincs a régi, de még semmi sincs az új helyén. (Nem gondoltam, hogy egy sima szolgáltató-váltás ilyen lassan vihető végbe!)

Mára visszaállt a rend, fogalmam sincs, hány érkező levelet nem kaptam meg, és azt sem, az elküldöttek közül hány keveredett el. De már nem is emésztem magam emiatt. E-mailt fővel tekintek a jövőbe. (Egy fontos intézmény vezetője bevallotta egyszer nekem, hogy úgy szokott magának örömöt szeretni, hogy 3 napig nem hívja le a postáját, aztán a negyediken reggel letölti, és mondjuk 63 levelet egyetlen kattintással töröl...)

Ami 3 nap alatt történt, nem sok. Népszabadságos cikkemre kaptam pár kellemes reagálást, de olyan is, hogy: „olvastam, még emésztem”. Olyasvalaki is gratulált egy felvidéki irodából, akinek hivatalból más kellene, hogy legyen a véleménye.

Ja, tegnap befejeztem a Beszőlőnek írt anyagomat; az jön a febriári számban.

Itthon meg zajlik Dupkának egy kacifántos című újabb konreneciája; nem volt türelmem összeszámolni a meghívó magyartalanságait. A konferencia is olyan lehet, mint a címe és a meghívója.

Éva és Csönge színházban, Csokonai Karnyónéját nézik a beregszásziak előadásában.

Holnap elnézünk Beregszászba. Család, barátok. Meg bekukkantanék a holnap felavatandó magyar könyvesboltba is.