(2003. febr. 12.) Érik az embert meg- lepetések. Keresgélek a neten, pró- bálok utánanézni annak, amit Rollay Dák Béla interjújában olvastam, közben más keresőrendszereket is kipróbálok, nem-magyarokat is, az AltaVistát például, aztán a kereső- kérdéseket variálom, és már nem is tudom, honnan hová jutva megtalálom egy ismeretlen szövegemet. Mi a szösz?

Lehívom. Egy rettentő rossz fotóm, mellette szöveg, alant facsimile aláírásom. Olvasom az írást. Esküszöm, hogy nem emlékszem rá. De az enyém, felismerem magam benne. Három kérdésre adott válaszom. Ám hol vannak a kérdések? Ki tette fel őket? Lépdelek előre-hátra (vesztemre, csupa kárpátaljai anyag), aztán rájövök. Egy 4 évvel ezelőtti folyóiratpublikáció. Egy későbbi esszémben egyszer ezen a tucatnyi versen is ki tudtam mutatni a „kárpátaljaiság” bizonyos ismérveit. Igen, ezek azok a versek! De hogy ezekkel egy számban jelentek meg az én válaszaim a sehol nem található 3 kérdésre? A szöveg szerencsére vállalható, úgy látszik, 99-ben már megfelelő mértékben elegem volt bizonyos sztereotípiákból... Az eredetit LÁSD ITT.