(2003. febr. 16.) Újra van lemezjátszóm! Újra le tudom forgatni azt a kb. 200 bakelit korongot, amelynek javát még kamasz-, majd legénykoromban vásároltam össze Unváron, Kijevben, Budapesten, Moszkvában, a Krímen, mindenütt, ahol megfordultam és volt módom lemezes üzletbe bekukkantani. Két legnagyobb portyázó helyem Pesten a Csehszlovák Kultúra Háza (a Károly, akkori Tanács körúton) és méginkább a Lengyel Kultúra Háza (az Andrássyn, akkor Népköztársaság útján). Utóbbi helyről legalább 30 lemezem származik, lengyel jazz, jazz-rock, blues (pl. SBB) és, na most fel kellene állni, megnézni, hogyan írják helyesen a nevet: Czeslaw Niemen, atya ég, 20 éve ki nem mondtam, le nem írtam ezt a nevet, pedig akkoriban jobban ismertem, többet hallgattam, mint Zoránt és Koncz Zsuzsát együttvéve. Orosz jazz is van bőven, Alexej Kozlov és az Arsenal pl. De megvan az összes (!) Omega, Illés+Fonográf, LGT a két utolsót kivéve. Generálok, Skorpiók, Piramisok, Bergendik... És pár tucatnyi klasszikus is, főleg barokkok, de akad pár modern, Sosztakovics, sőt, Pendereczki is. Egészen lázba jöttem attól, hogy ezeket most a hosszú lemezjátszónélküliség után újra meghallgathatom.

Ám közben a gépemben lévő MP3-asokat is rendezgetni, szűrni kell, mert a jazzbolond asztalosnak hála (no, hát amilyen asztalós ő! kiderült, hogy egy asztalosüzem cégtulajdonosa, fizikusi diplomával; tanításból nem tudott megélni) állandóan újabb csemegék érkeznek, most pl. a 20-as évek amerikai muzsikái, BIX BEIDERBECKE, DUKE ELLINGTON, JEROME KERN... Így most a jó Metallicák, Nirvanák, Apocaliptycák kimennek CD-re, hogy több jazz férjen a vinyóra...

Estére Gergely Tamástól a tágnapi cáfolat után szerkesztői expozéjának a szövege is megérkezett; igazán remek! Virtuálisan koccintottunk is rá!