Évi felkérésére. Egy újabb MÉM-játék... Gyerekek, azért ebből nem csinálunk ám rendszert! Az elsőnek örültem, a másodikat, ha ki is forgatva és csak részben is, de teljesítem, ám a harmadikra nemet fogok mondani. Én szóltam!

Nos. Életem 5 eltitkolt epizódjáról szívesebben vallottam, az olyan jópofa dolog volt, valóban inkább csak játék, ez már kevésbé az, így bármiféle sikerlista helyett inkább felsorolom azt az 5 indokot, hogy miért nem válaszolok érdemben.

1) Az öt sikertől már egyenes út vezet az 5 kedvenc ételed vagy 5 legjobb éjszakád felé, és én ilyen bulvársajtós kérdésekre nem szoktam válaszolni, így nálam ez a lánc most megszakad.

2) Tíz éve tartó folyamatos naplóírásommal én már kirakatba tettem az életemet, folyamatukban  és bonyolultságukban érzékeltetett dolgokat nem tartok szükségesnek száraz tömörséggel, leegyszerűsítve megvallani.

3) Amit legnagyobb sikereimnek tarhatok, azok egyfelől magánéleti, családi, szülői, párkapcsolati örömök, elégedettségek, ezekről nem tudok és nem is akarok programszerűen beszámolni; mint ahogy felszólításra szerelmet sem vallanék soha.

4) Másfelől a sikernek vallható egyéb pontok meg inkább szakmaiak, azokat, ha fontosak, időben rögzíteni szoktam, most miért listáznám ki őket kampányszerűen?

5) Amit pedig életem folyamatában, annak egészében fontos momentumoknak gondolok, azok voltaképpen nem sikerek, hanem inkább kudarcok, ezek együttesen tettek azzá, ami vagyok. Azt szoktam mondani, hogy kudarcaim sorozatából építettem fel a magam sikertörténetét. Ezt az összetettséget pontokba szedni nem tudom, ha valaki utána akar járni, talán benne van könyveimben, írásaimban.