Jó rég nem írtam személyes naplót, valahogy az intenzív blogolás egyre kevésbé sarkall arra, hogy családi, magánéleti dolgokat taglaljak. Most sem tudok világrengető eseményekről beszámolni. De ezt-azt néha mégsem árt rögzíteni.

Pénteken magas vendégeink voltak, meglátogatott Törzsök Erika, illetve hát nem is vele kellene kezdenem, hanem Gémesi Ferenc államtitkár úrral, aki, gondolom, Erika inspirálására iktatta be kárpátaljai protokollprogramjai közé egy magánember felkeresését az ungvári főkonzulátus munkatársainak, így Sziklavári Vilmos főkonzul kíséretében. A villámlátogatásnál alig hosszabb alkalom persze egy-két téma felvetésénél többre nem volt elegendő. Ezt a vége felé szóvá is tettem, meg azt is, hogy lám, a kormányzati erők jószerével csak protokolláris vonalon és kozmetikázott hivatali jelentések révén tájékozódnak a határon túli magyarságról. Abban maradtunk, hogy egyszer majd eljönnek egy ráérős civil beszélgetésre is.


Csönge a két szemeszter közti hosszabb szünet után tegnap visszautazott. Itthoni idejének több estéjét azzal töltötte, hogy beüzemelt magának egy saját blogot, és annak külalakját igazgatta. Rövidesen tehát a Kolosé mellett már az ő blogja is komoly konkurenciát fog nekem jelenteni - aminek persze nagyon-nagyon örülök. Amint beélesíti, én is belinkelem.

Évának egy nagyon jó kis írása jelent meg a BárkaOnlin oldalán: Emlékszem olyanokra is, akiket sohasem láttam. A benne foglaltakhoz nagyon jól illik az kép, amelyet Keisz Gellért készített Éva egy másik írásának és egy másik betegségnek az ihletésére. A kép remek, az viszont nem, hogy sok baj és betegség van mostanában rokonaink, barátaink, barátaink rokonai körében. Azt sem írtam még le - mert nem volt hozzá lelki erőm -, hogy januárban Sajószögeden meghalt legkedvesebb unokatestvérem. Fél év alatt vitte el a rák. Igaz, hogy kamasz kora óta erősen dohányzott, meg az is, hogy vegyigyárban dolgozott (Tiszaújvárosban), de... De akkor is hihetetlen és értelmetlen... Amikor legutóbb találkoztunk, még semmi baja nem volt. Ez a kép nekem most kedves nővérkém, Csilla emlékét idézi.