Indulatoktól sem mentes vitát indított Bodor Pál (Diurnus) Népszabadság-beli cikke A baloldal nemzeti balfogásáról. Szokatlanul élesen reagált Fejtő Ferenc, az igazi robbanást éppen az ő vádjai idézték elő.

Szó se róla, Fejtő fejtegetésében eléggé hajmeresztő kijelentésekre ragadtatta magát, szerinte Diurnus állításai olyan képtelenségek, "amelyek a legjobb Magyar Nemzet-beli újságírók rágalmait, vádaskodásait" visszhangozzák. Ez messzemenően igaztalan beállítás, nem csoda, hogy Tamás Gáspár Miklós felkapta a vizet és hosszú reagálásában Bodor védelmére kelt. Érintettség okán megszólalt a vitában Pomogáts Béla és a Teleki Intézet (volt) munkatársi gárdája is.

A vita összefoglalására nem vállalkozom, kiállásomra pedig nyilván senki sem tart igényt. Egyértelműen nem is tudnék azonosulni egyik fél érvrendszerével sem, úgy általában mégis azt hiszem, Diurnus oldalán áll több és nagyobb darab igazság, még ha egyes konkrét kérdésekben téved is. Abban szerintem bizonyosan, hogy a határon túli magyarság támogatási rendszere és annak intézményi struktúrája hasznosan működött volna és felszámolása ne lett volna indokolt. Nagyrészt ennek a politikai befolyás alatt álló rendszernek köszönhető a határon túli magyarság megosztottsága, értelmiségi elitjének demoralizáltsága. Ám abban nagyon is igaza van Diurnusnak (és TGM-nek), hogy a magyar kormányzat a szennyes vízzel együtt most alighanem a gyereket is kiönti az ablakon. Ami ennél is nagyobb baj: magam nem vagyok meggyőződve arról, hogy az új víz valóban tiszta és átlátszó lesz. Mint látom, máris belemosta kezét a KMKSZ elnöke. Ha továbbra is ő és hozzá hasonló figurák játszanak majd kulcsszerepet az új struktúra működtetésében, akkor kár bármi jóra számítani.

Mindazonáltal a korábbi intézményeket, a HTMH-t és az Illyés Közalapítványt fölösleges siratni, megértek a felszámolásra, megítélésükben Fejtő - ugyan bizonyítás nélkül - sok igazságot megfogalmaz. Nem így a Teleki Intézet esetében, amellyel kapcsolatban totálisan félreérti a helyzetet és az intézet jellegét, működését. Egyáltalán: nem lát bele a határon túli magyarság problémarendszerébe, nem érti, Diurnusnak miért van elege a baloldal böszmeségéből. Fejtő vagdalkozik és alighanem csupán pártszimpátia alapján áll ki teljes mellbőséggel a kormányzat sok esetben igencsak vitatható intézkedései mellett. Nála a mundér becsületét minden áron megvédő harci kedvet, Diurnusnál és Tamás Gáspár Miklósnál a "sajátjai" ellen is megszólalásra késztető igazságérzetet vélem felfedezni.