Április 13. Második budapesti napunk jó részét ügyintézésekre szántuk. Nem volt különösebben sok dolgunk (pénzügyek, posta, vásárlás), de az én mozgékonyságommal minden eléggé sokáig tart. A kényelmes reggelizgetés után beautóztunk tehát a Belvárosba, szokásos módon a Madách-téren álltunk meg, és mindent innen intéztünk csillag-túra szerűen.
Persze kávézással akartuk kezdeni a dolgot, és miután az Alexandra Könyvesház kirakatában megláttuk a feliratot, Irodalmi Kávéház, nem is volt kétséges, ezt hol ejtjük meg. 
Betértünk. Szédítő mennyiségű könyv között elhaladva jutottunk a liftig, onnan a második emeletre, a télikert szerűen kialakított, pálmákkal díszes kávézóba.Az Alexandra kiadványának, a Könyvjelzőnek az új számát lapozgatva finom kévét ittunk a kellemes környezetben - a kortárs irodalom és a könyvszakma nagyobb dicsőségére.
Kifelé haladva a könyvpiramisok között aztán Éva megkívánta a legújabb Kunderát, meg is vette, holott nem szűkölködik friss olvasnivalóban, a Magvetőtől – mint szerzőjük – most kapott tucatnyi újdonságot.
Innen aztán már valóban ügyintézés következett. Félidőben újra kávéztunk és gulyáslevest ettünk a Váci utca sarkán egy teraszon. A Vörösmarty téren megörökítettem az épülő új üveg palota irodaházat:
Estére aztán megjöttek a vendégeink, összeraktuk enni-, ropogtatni-, nassolni és innivalóinkat - és éjjel egyig abba sem hagytuk a beszélgetést. Ildivel persze kicsit nosztalgiáztunk is. A Duna TV leendő portréműsorában ő fogja írni nekem az egyik hangos-képes e-mailt, s erről eszünkbe jutottak régi levélváltásaink, ami nagyrészt abból állt, hogy én írtam neki, ő meg nem nagyon válaszolt. Engem ez már akkor sem zavart, én írni mindig is jobban szerettem, levelet is, mint olvasni.
Az Éva-készítette képen (övé az üres szék): Kelecsényi László, Lőkös Ildikó, Bogár Edit, Gusztáv András és szerénytelenségem. Amit Laci kattintott, azon Éva is látszik.
Estére barátainkat vártuk a szállásunkra, előtte még volt időnk lemenni a hotel uszodájába-fürdőjébe. Bizony minden medencébe lépcső vezetett, sehol egy rámpa (pedig ez gyógyszálló!), így övemnél fogva Éva és két markos úszómester, vagy ki, eresztett be és emelt ki a vízből. Locspocsoztam fél órácskát a langyosban, míg Éva a nagyobbik, hideg medencében jót úszott. (Valaha mindenem volt a fürdés-úszás, nem létezett olyan víz, amibe bele ne másztam volna. Volt is részem kádtól tengerig szinte mindenben, bányató, vízgyűjtő, kis és nagy folyó, csatorna, Balaton... Csak az óceán maradt ki, pedig kétszer is ott voltam a közelében.)
- terasztelikert.hu: Medence és terasz fedés Budapest
Estére aztán megjöttek a vendégeink, összeraktuk enni-, ropogtatni-, nassolni és innivalóinkat - és éjjel egyig abba sem hagytuk a beszélgetést. Ildivel persze kicsit nosztalgiáztunk is. A Duna TV leendő portréműsorában ő fogja írni nekem az egyik hangos-képes e-mailt, s erről eszünkbe jutottak régi levélváltásaink, ami nagyrészt abból állt, hogy én írtam neki, ő meg nem nagyon válaszolt. Engem ez már akkor sem zavart, én írni mindig is jobban szerettem, levelet is, mint olvasni.Az Éva-készítette képen (övé az üres szék): Kelecsényi László, Lőkös Ildikó, Bogár Edit, Gusztáv András és szerénytelenségem. Amit Laci kattintott, azon Éva is látszik.
