Ez a versem pontosan 10 éve jelent meg először a Hatodik Sípban. Érdekessége, hogy utolsó hiteles dokumentuma kisebbségi szorongásomnak, amely aztán 2-3 évvel a vers keletkezése után egyszer s mindenkorra megszűnt: ma már hiába keresem gyomrom alatt.

Balla D. Károly

A SZORONGÁS BALLADÁJA

    Tömhetem bendőmet zsíros jó sültekkel
    vagy tarthatok diétát, hisz közel a böjt,
    fokhagymában úszhat szaftosan a flekken
    s ehetek barackot, mérge is hadd legyen zöld,
    lehetek falánk vagy tarthatok mértéket,
    eshet jól és rosszul bármi falat -
    de valami osztja, szívja az egészet,
    valami szorít a gyomrom alatt.

    Ihatom hegy levét: vöröset, fehéret
    vagy lehetek bornemissza, remete-konok,
    és nyelhetek szeszt akár, nem árt, ha éget,
    ellephetnek végül a sörre szállt habok,
    lehetek józan vagy csontvelőmig részeg,
    mindegy, ölöm vagy óvom magamat -
    mert valami osztja, szívja az egészet,
    valami szorít a gyomrom alatt.

    Szedhetek gyógyszert, gyengét és erőset,
    vagy moshatom beleim teákkal bárhogy,
    szívhatok füstöt vagy kíméljem tüdőmet,
    sarlatán vagy bamba felcser járjon házhoz,
    lehet rajtam úrrá a lassú enyészet,
    vagy idő előtt feldobjam talpamat -
    valami megosztja, szívja az egészet,
    valami szorít a gyomrom alatt.


        Levegőváltozás, mondhatnád, François,
        talán még könnyű napokat hozhatna rám,
        de balsorsom elől bújhatok bárhová,
        legyen könyvem Biblia, Gíta vagy Korán,
        keresse bajom sámán vagy génsebészet -
        körém e hely húzta a kőfalat,
        hol valami osztja, szívja az egészet,
        s valami szorít a gyomrom alatt.