Balla D. Károly
A SZORONGÁS BALLADÁJA
Tömhetem bendőmet zsíros jó sültekkel
vagy tarthatok diétát, hisz közel a böjt,
fokhagymában úszhat szaftosan a flekken
s ehetek barackot, mérge is hadd legyen zöld,
lehetek falánk vagy tarthatok mértéket,
eshet jól és rosszul bármi falat -
de valami osztja, szívja az egészet,
valami szorít a gyomrom alatt.
Ihatom hegy levét: vöröset, fehéret
vagy lehetek bornemissza, remete-konok,
és nyelhetek szeszt akár, nem árt, ha éget,
ellephetnek végül a sörre szállt habok,
lehetek józan vagy csontvelőmig részeg,
mindegy, ölöm vagy óvom magamat -
mert valami osztja, szívja az egészet,
valami szorít a gyomrom alatt.
Szedhetek gyógyszert, gyengét és erőset,
vagy moshatom beleim teákkal bárhogy,
szívhatok füstöt vagy kíméljem tüdőmet,
sarlatán vagy bamba felcser járjon házhoz,
lehet rajtam úrrá a lassú enyészet,
vagy idő előtt feldobjam talpamat -
valami megosztja, szívja az egészet,
valami szorít a gyomrom alatt.
Levegőváltozás, mondhatnád, François,
talán még könnyű napokat hozhatna rám,
de balsorsom elől bújhatok bárhová,
legyen könyvem Biblia, Gíta vagy Korán,
keresse bajom sámán vagy génsebészet -
körém e hely húzta a kőfalat,
hol valami osztja, szívja az egészet,
s valami szorít a gyomrom alatt.