Befejeztük 2000±3 c. könyvem anyagának a korrektúrázását (Éva is végigolvasta). Ilyenkor persze mindig ugyanaz a pánik tör ki rajtam: nem jó ez a kézirat, hosszú, unalmas, túlírt. Kit érdekel, hogy hét éven át milyen naplójegyzetekben mennyit dohogtam, min füstölögtem, hogyan játszottam el ezerszer az okostojást.

Aztán elmúlik a szorongás, úgy érzem, izgalmas ez a sok őszinte feltárulkozás, érdekes végigkövetni, 1997-től 2003-ig mi minden változott meg bennem, miként csalódtam közösségben és barátokban, hogyan vált véglegessé elmagányosodásom. Illetve: eközben hol és miben találtam meg új értékeimet; részben új társaimat is.

De alighogy megelégedetten hátradőlnék, újra jön az aggodalom: mindez túl van írva, túl sok az adalék, a részlet, nem kellene ennyit ágálnom mindig és minden ellen, miért is teszek szóvá mindent, ami a csípi a szememet.

No és persze az is felmerül: hányan és miért fognak megsértődni, illetve azok közül, akik amúgy is orrolnak rám, kik lesznek újra és még jobban felháborodva, amikor majd a könyvet elolvassák.

*

Dezső telefonhívása. Rég beszélgettünk, pedig valaha napi kapcsolatban voltunk, igaz, leginkább azért, mert közös ügyeink volnak: az ő régi és új cégénel nyomattuk a Pánsípot és könyveink nagy többségét is. Most azért keresett, mert azt hallotta valakitől, hogy Dupkáról nagyon leszedtem a keresztvizet a blogomban. Érdekelték a részletek.

*

Törzsök Erika látogatása. Két munkatársával érkezett tegnap (Rajnai Gábor, Hámory Jenő), ma hivatalos programjaik vannak, előtte hozzánk feljöttek egy hosszú estére, inkább baráti, mint hivatalos beszélgetésre. De azért szóba kerültek az "ügyek" is, így rákérdeztem, hogy Gyurcsány Ferenc felkérésére írt válaszom miért maradt mind a mai napig reagálás nélkül, egyáltalán: az abban megfogalmazottak miatt nem döntöttek-e úgy, hogy inkább visszavonják a felkérést. Nem, erről szó sincs, a válaszom igen pozitív visszhangot keltett, csak a sok aktuálisabb ügy miatt maradt el mind a viszonválasz, mind a tanácsadói testület összehívása. Ezek után elmondtam azt is, nem igazán találom szerencsésnek a Szülőföld Alap legutóbbi döntését, nekem úgy tűnik, hogy nem sok változott a döntési mechanizmusban.

*

Végre eladtuk a kocsinkat. Sajnos jóval olcsóbban, mint szerettem volna.

*

Készítettem egy ilyen oldalt: Berniczky Éva