Megjöttünk kétnapi távollét után a Salvatore Quasimodo nevével jelzett költőtalálkozóról.

Pénteken indultunk és érkeztünk (útközben Csöngét és cuccait a koleszba leszállítva) Balatonfüredre, az esti rendezvényre, a Hárs a Tagore sétányon c. könyv bemutatójára. A gyűjteményes kötet - Kellei György munkája - a Quasimodo költőverseny eddigi 15 esztendejét foglalja össze 238 oldalon. Hiúságomnak imponált, hogy többször is szereplek benne, két szöveg "foglalkozik velem", de ott van a díjnyertes versem és egy fotó is.

Utóbbin Franco Cajani zsűrielnök adja át nekem a fődíjat 1998-ban. Azóta  9 évvel és legalább ugyanennyi kilóval vagyok öregebb.

Az estet fogadás követte; kedves, de nagyon rég nem látott barátainkkal, Kálnay Adéllal és férjével ültünk össze egy asztalhoz; jót beszélgettünk. Egy majdani dunaújvárosi szereplésünk lehetősége is körvonalazódott.

Másnap, szombaton délelőtt szintén könyvbemutatókra és az oklevéllel díjazott versek felolvasására került sor, majd egy kis sétahajózás következett, némi műsorral. Itt meg az idei fődíjassal, Miklya Zsolttal és feleségével, Miklyáné Luzsányi Mónikával ismerkedtünk össze egy asztalnál ülvén.

Az esti díjátadásról beszámol a litera, az ezt követő gálaműsorban aztán elhangzottak a díjnyertes versek magyarul és olaszul, majd a Mendelssohn Kamarazenekar játszott (ezúttal nem a kedvenc műfajaimból...) Mint reméltem, Kováts Péter karnagy úrral valóban sikerült kezet ráznom, és megköszönnöm, hogy zenekarával annak idején elvállalták a résztvételt virtuális performanszomban.

Ezt a napot is fogadás zárta, újra Kálnay Adélékkal és barátaikkal ültünk.

Mindezek közben sok kollégával, régi baráttal, ismerőssel sikerült pár szót váltani.

Vasárnap hazafelé Gátiékhoz ugrottunk be. Beszélgettünk, könyvet cseréltünk...

A Bp-Ungvár utunk aztán - saját hibánkból - kicsit hosszúra sikerült, de estére így is megérkeztünk. Lassan én is magamhoz térek a kellemes, de mégis fárasztó utazás után.