Zitáék látogatása. Nagyon rég nem jártak nálunk, most feljöttek egy hosszú estére. A vártnál is kellemesebb beszélgetés volt, Zitának jó formáját fogtuk ki (no nem mintha máskor szófukar lenne), nagyszüleiről, édesapjáról kezdett mesélni, olyasmit is elmondott, amiről negyven éves ismeretségünk ellenére fogalmam sem volt.
Az utolsó órában a neten talált néhány kedvenc videómmal szórakoztattam őket.
(A Joplin-felvételen külön érdemes megfigyelni a zseniális énekhang mellett a botrányosan rossz gitárkíséretet. A Sparks esetében a billentyűs kinézetét ajánlom figyelmetekbe, Hendrix woodstocki koncertjének pedig alighanem az amerikai himnuszra írt improvizációja a legizgalmasabb.)