Szombat este Ungvár egyetlen sugárútján fejre állt egy Mazda. Szerencsére személyi sérülés senkit sem ért, az új kocsi azonban totálkáros lett. Kolos a helyszínen készített pár fotót.

A részletekre már alig emlékszem, de a munkanaplóm szerint pontosan 10 évvel ezelőtt írtam az alábbi interjú-paródiát, parafrázist, vagy mit is. Konkrét meghívás volt az alapja, A walesi bárdokból kellett kiindulni, faxon küldeni az írást. Sürgősen és szép honor fejében.

Végre megtudtam, miről is van szó! ...Bő hónapja mondta Kolos, valamelyik haverja olyan plakátot látott egy budapesti metróállomáson, amelyen tőlem szerepelt pár sor. Hm, különös, mondtam. És miféle plakát, ki helyezte el? Talán valami bank, volt a bizonytalan és hihetetlen válasz. És mi volt az idézet? A versírással kapcsolatos...

Legyintettem, de nem olyan régen Csönge ismerősei is látták az Arany János utcai metró-állomáson.

Két igazán remek - és láthatóan egyformán öltözködő :) - költő kapott Kossuth díjat március 15-én. Parti Nagy Lajos a posztmodern lehetőségeinek a kiaknázása, Tolnai Ottó az avantgárd megújítása révén járult hozzá a magyar irodalom korszerűsítéséhez, a költői, írói nyelv újraértelmezéséhez. Tették mindezt markáns egyéni hangon, több műfajban. Munkásságuk megkerülhetetlen. Szívből gratulálok nekik csakúgy, mint az ugyancsak díjazott Takács Zsuzsának.

Akkor következzék még egy feladvány! A kérdés természetesen nem az, hogy mely versre emlékeztetnek az alábbi sorok, és nem is az, hogy a mai napon legtöbbször idézett és számtalan helyszínen elhangzott költeményt ki írta, hanem azt kell kitalálnotok, hogyan, mi módon állt elő az alábbi két szövegváltozat.

Rég játszottunk! Most egy nagyon könnyű feladványt kaptok. Alább egy négysoros és aktuálpolitikai felhangot sem nélkülöző veretes költeményt olvashattok, ennek kellene az eredetét megfejtenetek.

Ezen a héten Elek Tibor ír netnaplót a litera.hu portálján. "már úton, útfélen, fű-fa, mindenki blogozik vagy mit csinál, minek kellene még nekem is. Hát ki a rosseb olvassa ezeket? Kinek van ideje, energiája rá? Nekem például nincs. De ha lenne, se biztos, hogy olvasnám, mert, megvallom őszintén, engem valahogy nem is érdekelnek mások naplói" »»»

Elegáns, szakszerű, hasznos. Lehet-e ennél több jót mondani egy könyvről? Aligha. És talán nem is szorul rá több dicsérő szóra a Kopka János szerkesztésében és kiadásában megjelent Keleti Panteon című album. A szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy bemutassa azokat a jeles személyeket, akiket Kelet-Magyarország (főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) különböző városaiban, falvaiban helyeztek örök nyugalomba.