Mostanában annyit hallottam áradozni Rejtő Jenőről, hogy elhatároztam, bepótolom a mulasztásomat. Ahogy sok egyéb "kötelezőt", én Rejtőt is kihagytam kamaszkoromban. Pontosabban egyszer - talán 35 éve - rászántam magam a Vesztegzár a Grand hotelben elolvasására, de egyáltalán nem tetszett, így a többihez sem csinált kedvet. A sok jópofa bemondást persze azért ismertem, rám ragadtak, felismertem, de magam soha nem idéztem őket. Gondoltam, most, érett fejjel, átveszem leghíresebb regényét, a Piszkos Fred, a kapitány-t. Nos, elég nehezen bírtam a végére jutni.

Pár napja olvasom az új novellás köteted, a 2007-es Ünnepi Könyvhétre megjelent Hollander Emőke meztelenül címűt, és többször el kellett gondolkodnom, hogy mennyire személyessé tetted a műfajt, aztán meg mennyire líraivá. Sajátos tere, ideje, humora, lélegzete van ezeknek a történeteknek. Meg tudod fogni még, miért alakult ki benned, hogy ennyi novellát írsz, hiszen a prózában ma a regényt többre becsülik (nem mintha számítana). Vagy tévednék? Ez alkati kérdés? Vagy az életmódodból ered?