A Debreceni Disputa friss számában megjelent Pilinszky-projektumom két soron következő verse: a második szonettköszorú 3. és 4. szonettje. A magam módján ezzel viszonzom mindazok figyelmességét, akik nekem vagy családom tagjainak kellemes ünnepeket kívántak a napokban.

Balla D. Károly

AZ ÍGÉRET FONÁKJA

           A lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg
           a Rossz, ne mondjon senki gyászimát.
           Nem hős, ki bűnt a sorsra hárít át,
           mikor az égből kénesők erednek.

           Fonákja érzik most a titkos rendnek,
           amerre kóbor léted visszalát.
           Ott lombbal földnek állnak mind a fák
           és bő vizek a hegyre fel vezetnek,

           hol várni fogsz a felmentő özönre.
           Követsz galambot, hírrel hogyha jönne,
           és elhiszed, hogy nem veszhet oda

           az ígért föld, amit bár nem kerestél,
           de honnan el nem vonzhat már soha
           a csábító, – te megcsalt, árva testvér!

ÚJ VADONBA

           A csábító, – te megcsalt, árva testvér! –
           nem adja fel a győzött birtokot,
           akár a végső pontig fogni fog,
           bár érzi már az ámítások terhét.

           Hatalma nincsen már a bűnös testén,
           de lám: a titkos belső mondatok
           kiáltják ki az aljas indokot,
           halotti szennyek rejtekébe lesvén.

           Az üdvre akkor lesz kész árva élted,
           ha átszüremlik rajtad mind a kín,
           ha égnek rajtad átöröklött vétkek

           és erdőt hajtsz az ősbűn magjain.
           Így térhetsz hozzánk, új vadonba veszvén –
           – kitárt karokkal várunk, sok keresztény.

---