Meghozta a posta a Hosszúfény c. antológia két tiszteletpéldányát. Mivel mindketten szereplünk benne. Évától mesék, tőlem 3 vers. Mint az előszó írja: "a kiadó és a szerkesztő talált két olyan fogódzót, amely lehetővé és indokolttá tette, hogy az e kötetben szereplő műveket és szerzőiket éppen ebben, és nem más csillagzatban tárja az érdeklődő nagyközönség elé: az egyik az, hogy a szerzők mindannyian a magyar nyelvterület azon részének szülöttei és alkotói, amely kívül esik Magyarországnak a múlt század elején megvont határain, a másik, hogy 2004 és 2006 között mindannyian a magyar kulturális tárca irodalmi ösztöndíjasai voltak." Itt persze újra felmerül a kérdés, szerencsés dolog-e külön kezelni az írókat a határon túliságuk miatt, de ebbe ezúttal nem megyek be.

Balla D. Károly

Mobil

Halkan lép a kockaköveken, nehogy felkeltse a gyanút.
Hogy nem is ő lépked itt, valaki más oson titkos célja felé.
Egy bűzös lépcsőházon át a nincs is padlásszobába.
Ahol megteheti végre. Ahol hozzáláthat.
Előbb lesodorja az asztalról a felborult hamutartót,
a ragadós poharakat, a rosszul összehajtott újság alaktalan halmát.
Aztán előveszi öblös táskájából a részeket.
Óvatosan kirakja mindet sorban maga elé.
Aztán egymásba illeszti, ami egymásba illik.
Összeállítja az alakzatot.
Megpöccenti a kis bütyköt.
Figyeli, ahogy minden mozgásba jön.
Az a valaki figyeli.
Aki a bütyköt pöccintette meg.
Aki összerakta, öblös táskájából aki elővette.
Aki titkos céllal osont.
Nem ő. Hanem aki mindig rendesen összehajtogatja az újságot.
Aki elmossa a ragadós poharat, időben kiüríti a hamutartót.
Aki nem is tudja, hogy a padlásszoba nincs.
Akinek soha nem facsarja orrát a bűz a sötét lépcsőházban.
Nem ő, valaki más.
Aki nem lépett eléggé halkan
és felkeltette a gyanút a kockaköveken.

Keresés

Belépett, becsukta maga mögött az ajtót
és hozzálátott.
Előbb a polcokon kereste.
Ahol mindennek helye van.
Ahol betűrend szerint sorakoztak.
De hiába,
mert nem tudta, milyen betűvel kezdődik.
Aztán a szekrényben kutatta.
Ahol számozott dobozokba osztva.
De hiába,
mert nem ismerte a sorszámát.
Aztán megnézte a sarokba rakott kupacokban,
ahol méret szerint voltak egymáson.
De nem tudta a nagyságát.
Átkutatta a szekrény tetejére tett bőröndöt,
amelyben minőség alapján.
De a tulajdonságairól sem volt fogalma.
Kereste az ágy alatt a ládában,
de nem igazodott el a véletlen halmazokban.
Leült kicsit, hogy kifújja magát.
Aztán felállt és bőszen újra nekilátott.
Lesodort mindent a polcokról.
Kiszórt mindent a szekrényből.
Szétrúgta a sarokba rakott kupacokat.
Kiborította a bőröndöt és a ládát.
De amit keresett, nem volt sehol.
Holtfáradtan belezuhant az összevisszaságba
és azonnal elaludt.
Amikor felébredt,
hozzálátott, hogy mindent visszategyen.
A polcokra betűrend szerint,
sorszám szerint a szekrénybe,
nagyság alapján a kupacokba,
a bőröndbe úgy, ahogy a minőség kívánta.
Ami nem illet sehová,
azt bedobálta a ládába
és az egészet berugdalta az ágy alá.
Körbenézett.
Amit keresett,
ott hevert a lábánál.
A zsebéből esett ki,
miközben rendet teremtett.

harmadvalaki

kopogtam és vártam
lenyomtam a kilincset és vártam
résnyire nyitottam az ajtót és vártam
bedugtam a fejemet a résen és vártam
kitártam az ajtót és vártam
beléptem és vártam

senkit nem láttam a szobában

óvatosan leültem a fotelba és vártam

ekkor valaki kopogott az ajtón és várt
valaki lenyomta a kilincset és várt
valaki résnyire nyitotta az ajtót és várt
valaki bedugta a fejét a résen és várt
valaki kitárta az ajtót és várt
valaki belépett és várt

valaki nem látott engem a szobában
valaki óvatosan belém ült a fotelban

ekkor arra gondoltam, hogy én is
olyan egyvalaki vagyok, aki másvalakiben ülök
akit nem láttam a szobában

ekkor harmadvalaki kopogott az ajtón
és várt

Megjelent: Hosszúfény, Magvető Kiadó, 2008.

Lásd még: Hosszúfény, Éva meséi