Az ember becsülje meg az ismeretlen olvasóit! Történt, hogy e blog állandó hozzászólója, akiről nicknevénél nem tudok többet, jelezte, évek óta keresi a Szembesülést. Azt válaszoltam, adnék egy példányt elolvasásra kölcsönbe, de a lebonyolításhoz fel kellene fednie az inkognitóját. Erre V.B. láthatólag nem hajlott, így a könyv borítékba zárva egy jeligével e percekben Kolos fiam révén letétbe helyeztetett a megyei könyvtár magyar osztályán részére. Üzenem, hogy lehet menni érte. Miközben nekem hasonló érzésem támadt, mint ekkor.
