A körülmények úgy hozták, hogy, mint legutóbbi jegyzetemben, kicsit most is nosztalgiáznom illene. Értesítést kaptam ugyanis a Csíkszeredában élő Cseke Gábortól, hogy nemrégiben indított blogjában felidézte Egy mondat a... című irodalmi projektumomat, illetve kezdeményezésemnek a Románia Magyar Szó Színképek c. mellékletében közzé tett 9 részes (!) sorozatát. Ennek keretében jelent meg a 18 idegen nyelvből fordított 53 vendégmondatot magába szervesítő Tejmozi c. nagyobb elbeszélésem teljes szövege. A közlemények honlapom-béli változatára link mutat Cseke Gábor friss bejegyzéséből, amelyben felidézi a közleményhez akkor mellékelt járulékos szövegeket: munkanaplóm részleteit, Rácz Péter észrevételeit, Gergely Tamás interjúját és saját kisesszé-szerű reflexióját (Ülünk, mint a Tejmoziban). A kellemes visszarévedésen túl mindez számomra legaktuálisabb munkámhoz is kapcsolódik. Ugyanis - és ezt itt árulom el először - ...

...most írandó, most íródó harmadik regényem egyik kerettörténetét éppenséggel a Tejmozi szövegváltozatainak egyike képezi, nevezetesen az, amelyikből annak idején utólagos beavatkozással kimetszettem a vendégmondatokat. Így az eredeti projektum egyfelől beépül regényembe is, másfelől töbszörös transzformációkon esik át, miközben a kiindulásnak vett novellát - két másikkal együtt - amolyan váznak használva építgetem a regényt.

Két dolog máris biztosnak látszik: 1) a leendő végső szöveg egységes, kompakt egész benyomását kelti majd (legalábbis minden igyekezetemmel ezen vagyok); 2) ha valaki egyszer veszi majd a fáradságot és "lenyomozza", melyik szövegrész milyen talajon sarjadt, mik voltak az előzményei, előszövegei, az egy igen bonyolult és nagyon sajátos regénykeletkezési modellt fog kapni. Alig merek arra gondolni, hogy ez a keletkezéstörténet akár magánál a regénynél is érdekesebb lehet.

Cseke Gábor vonatkozó posztja, amelyet ezúton köszönök meg:
Egy mondat a világ (Tejmozi), „Nyelvközi" multikulturális szövegjáték