Megújult és nagyon szép lett a Pro Pannonia Kiadó honlapja. A főoldalról be lehet lépni mind a régi, mind az új rendszerbe. A régi flash-megoldású volt, annak összes hátrányával (és kevés előnyével), az új html-oldalakból áll, épp ezért a Google is jól látja. Az új rendszer még bőven feltöltés alatt áll, nekem szerencsém van, mivel a könyvek szerzők szerinti prezentálá- sában a B betűig már eljutott a webmester, így a kiadó által gondozott öt könyvem bemutató oldala már böngészhető: Árokszélen - Halott madárral - Világvége - Szembesülés - 2000±3. Külön erőssége (lesz) az oldalnak, hogy a kiadványaikról megjelent kritikákat, ismertetéseket is számba veszik, lehetőség szerint közölve a szöveget vagy az internetes elérhetőségét. A honlap segítségével mód van online könyvrendelésre is - ez esetben a vevő 15 %-os kedvezménnyel juthat a könyvhöz.

Meglehetősen mulatságos dolog, hogy Európa közepe a kontinens egyik legelmaradottabb vidékén található: Kárpátalja felső hegyvidéki részén, a Rahói járásban, Terebesfehérpatak (Gyilove) határában. Ahol is az alább látható friss tavaszi videó készült. De mielőtt megnéznénk, nem árt tájékozódni afelől, hogy Európa földrajzi középpontját illetően megoszlanak a vélemények és éppenséggel 9 hely vetekszik egymással ezért a címért.

Több blog is hírül adja, hogy rövidesen indul a HVG idei blogversenye, a GoldenBlog. Igaz lehet, mert mindegyikük egy hvg-online oldalt ad meg, ezt. Innen tudhatók meg a fontosabb részletek. A dologban az a furcsa, hogy sem a hvg.hu honlapján, sem saját blogjaiban szó sem esik a dologról (pedig a Médiablognak éppenséggel profiljába vágna). Bárhogy is: jó, hogy az idén is lesz ilyen erőpróba, amelyre, amint lehet (ha jól értem: június 1-jétől) be is nevezek majd. Több haszna is van ennek: egyrészt amíg tart a verseny, az ember rendszeresebben és igényesebben írja a posztjait, mert tudja, hogy szakmai szemek vizslatják, másrészt pedig ismertséget, új olvasókat hoz a jól szereplő versenyzőknek.

Én akartam írni róla - de megelőzött, és ő írt rólam... Tegnap nagy megelégedéssel fedeztem fel, hogy legkedvesebb barátaim között is a hozzám legközelebb állók egyike, Lőkös Ildikó ír netnaplót a litera.hu portálján. Örömömben pattintottam is neki azonnal egy emailkét, hogy látom ám, és örvendek, és majd ajánlani szeretném a blogomban. El is terveztem, elbeszélem majd, hogy mióta ismerjük egymást, hogyan levelezgettünk anno és hogyan mostanában. Erre nem meglőzött!? És megírta a ma olvasható naplójában, hogy ajánlani fogom a blogomban, hogy mióta ismerjük egymást, hogy miként levelezgettünk anno és mostanában... Szerencsére azért hagyott még nekem is egy-két apróságot. Például.

Az a megtiszteltetés ért, hogy El Lobo - A farkas bemutatott közfigyelemnek örvendő Blog Pécs  című oldalán. Igazán jólesik, hogy tiszteletbeli pécsinek tekint (kötődéseimről valóban nagyon sokat lehetne mesélni, utóbbi könyveim közül öt például ott jelent meg), az alábbi túlzó sorokat pedig nem tudtam arcpirulás nélkül olvasni: "B.D.K. tulajdonképpen bloggeristen, szót-képet-videót röptető teremtő. Nálam ő a legnagyobb magyar nyelvű bloggerművész, bloggeriskolát, közösséget létrehozó, műfajt tágító Olümposz-lakó." Ehhez képest, mint írja, az mellékes, hogy író is vagyok.