Gőzerővel folynak kötetem megjelenés előtti munkálatai. Csöngével véglegesí- tettük a borítótervet (a kiadó persze még beleszólhat, de előzetesen már jóváhagyást nyert) - itt balra csak az elülső borító látható, a terv azonban a hátsóra és a fülekre is kiterjed (alább egészében , kicsiben). A tervet Csönge egyik saját fotója felhasználásával készítette; nekem nagyon tetszik, hangulatos és a címadó vershez tökéletesen illik. Megkaptam a korrektúrát is; hiba alig volt benne (Éva pár betűcserét persze kiszúrt), de a tördelést illetően azért kértem pár változtatást (például hosszú verssoraimat rossz helyen törték meg). Öt színes képversem is belekerült a válogatásba, ezek választják el egymástól a ciklusokat, kíváncsi vagyok, hogy festenek majd kinyomtatva. A kötet egésze, úgy érzem, elég erős: 10 év termésének legjava. Utoljára 1999-ben jelent meg verseskönyvem (Halott madárral) - ebből a folytonosság kedvéért kettőt átemeltem az újba, a többi mind azóta keletkezett. Hetvenvalahány vers...Készül a Harmadvalaki
Gőzerővel folynak kötetem megjelenés előtti munkálatai. Csöngével véglegesí- tettük a borítótervet (a kiadó persze még beleszólhat, de előzetesen már jóváhagyást nyert) - itt balra csak az elülső borító látható, a terv azonban a hátsóra és a fülekre is kiterjed (alább egészében , kicsiben). A tervet Csönge egyik saját fotója felhasználásával készítette; nekem nagyon tetszik, hangulatos és a címadó vershez tökéletesen illik. Megkaptam a korrektúrát is; hiba alig volt benne (Éva pár betűcserét persze kiszúrt), de a tördelést illetően azért kértem pár változtatást (például hosszú verssoraimat rossz helyen törték meg). Öt színes képversem is belekerült a válogatásba, ezek választják el egymástól a ciklusokat, kíváncsi vagyok, hogy festenek majd kinyomtatva. A kötet egésze, úgy érzem, elég erős: 10 év termésének legjava. Utoljára 1999-ben jelent meg verseskönyvem (Halott madárral) - ebből a folytonosság kedvéért kettőt átemeltem az újba, a többi mind azóta keletkezett. Hetvenvalahány vers...
A Bárka most megérkezett idei utolsó számában három nemrégiben írt angol szonettem jelent meg. Úgy gondoltam, a petrarcai szonettek után (ezekből száznál többet írtam) megpróbálkozom a versforma Shakespeare-i változatával is. A különbség annyi, hogy az olasz szakaszolást részben megtartottam.
Még nem számoltam be arról, hogy Csönge nemcsak nyáron