Minden nemzetnek megvan a joga az önveszejtésre. Ha a magyarság a Jobbik révén kívánja magát szalonképtelenné tenni Európában, ebben nehéz lenne megakadályozni. S ha újra el akarja űzni legjobb elméit az országból - csak emelje politikai tényezővé a szélsőjobbot.

Az okok nyilván összetettek, többrétűek, egyszerre aktuálpolitikaiak és történelmi távlatúak. Aktuálisan alighanem azonos felelősség terheli a gyönge kormányzás mögött álló, a társadalom szétzilálódását megengedő politikai erőket és a szélsőségektől elhatárolódni vonakodó, azt inkább nyíltan vagy burkoltan biztató, a kormány revolverezésére felhasználó ellenzéket. Történelmileg pedig - minden szomorú tapasztalat ellenére - a magyarság egy nem jelentéktelen részében él az igény a radikális jobboldali nemzeti ideológia, a rasszizmus és antiszemitizmus iránt. Ezt az igényt ugyan elaltathatja a friss történelmi trauma, fékezheti a keményebb vagy lágyabb diktatúra, elaltathatja a viszonylagos jólét - de egyfelől látens módon folyamatosan jelen van a társadalomban, másfelől az első adandó alkalommal felszínre tör, teret követel magának. Ez roppant sajnálatos, hiszen az nyilvánvaló, hogy az amúgy is súlyos problémák megoldásához a szélsőjobbos alternatíva nem hozza közelebb az országot, ellenben hozzájárul a társadalmi feszültségek további növekedéséhez, a nemzeti-etnikai-vallási kisebbségek nem alaptalan félelméhez, nemcsak a liberális érzelműek, hanem a jóízlésű józan gondolkodásúak rossz társadalmi közérzetéhez is.

Az EU-választások eredménye nem önmagában riasztó. Az ugyan nyilvánvaló, hogy a Jobbik mandátumokhoz juttatásával Magyarország a rosszabbik arcát mutatja Európának, ezen túlmutatóan azonban a számok azt jelzik, hogy ha a Jobbik egy közelgő parlamenti választásokon is aktivizálni tudja a maga négyszázhuszonvalahányezer szavazóját (vélhetőleg ennél többet is), akkor egy 70 % résztvételi arány mellett is bőven elérik az 5 %-os parlamenti küszöböt (mint ezt az mtv1 esti műsorában Török Gábor politológus sebtiben kiszámolta). Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy Magyarországon parlamenti legitimációt kap a nyílt cigányozás és a zsidózás.

A baloldal roppant gyenge szereplését látva abban aligha bízhatunk, hogy ez a politikai oldal gátat szabhat a szélsőjobb térnyerésének. Így az emberben az a képtelen kívánság fogalmazódik meg: bárcsak a Fidesznek sikerülne ellehetetlenítenie a Jobbikot. Mert a Jobbikhoz képest a Fidesz a jobbik rossz.