Ezúttal nem én minősítettem e szavakkal a képen is látható József Attila-díjas írót, Nagy Zoltán Mihályt, hanem egyetlen országos közéleti lapunk (mivel a cikk csak most került fel az internetre, ezért reflektálok rá én is kis késéssel: akinek nem jár a Kárpáti Igaz Szó [olvasóim többsége nem kárpátaljai], az alábbi linkek alapján az is tájékozódhasson). Azt gondolom, egyáltalán nem szerencsés dolog, ha egy sajtóorgánumnak szerkesztőségi cikkben (!) kell megsemmisítő véleményt közreadnia egy íróemberről - ennél már csak az szerencsétlenebb körülmény, hogy az illető erre bőven adott okot. NZM, úgy látom, sajnos továbbra is megzakkant állapotában leledzik.

Történt, hogy a KISZóban nemrégiben megjelent a Hordót a szónoknak című cikk, amelyben a szerző kifogásolja a KMKSZ elnökének egy falunapon történt szereplését, pontosabban az általa mondottakat (szerintem a kifogások és ellenvetések jogosak) és kicsit élcelődik az elnökön, a helyzeten, az ellentmondásokon. Mit tesz erre NZM, felkapja a vizet és ír egy rendkívül ostoba cikket a Kárpátaljába: Fricska a nyalnoknak. Fricskának szánta, de öngólnak bizonyult. Azzal, hogy a lap közölte, segédkezet nyújtott a szerzőnek abban, maradék renoméját is lenullázza. A KISZó válasza nem maradt el, a Ki is a nyalnok? című szerkesztőségi cikkben lecsapták a magasra adott labdákat.

Igazság szerint nem örülök, hogy erre sor került. Én még bíztam abban, hogy hajdani szerkesztőtársam és íróbarátom abbahagyja a számára idegen területen folytatott ámokfutását. Bár engem is, előbb magánlevelekben, majd nyilvánosan is erősen megtámadott néhány évvel ezelőtt (utóbbira akkor került sor, amikor kiléptem a Magyar Írószövetségből; én élccel ütöttem el a dolgot), és ez persze tüskét hagyott bennem, mégis jobban szerettem volna, ha Zoli inkább kapcsolatunk normalizálására ad lehetőséget. Ennek azonban következetesen ellenébe tesz. Sajnálom.

NZM-ről legutóbb:
Rosszindulatú vélekedésem
Lemondásaim

Frissítés júl. 23-án: Nagy Zoltán Mihály válaszcikke: "Válasz egy névtelen levélre"