Karácsony - Hanuka

7 évvel később Csönge felújította az ötletét és a Facebookon ezzel a megjegyzéssel osztotte meg:

egy 7 évvel ezelőtti munkám frissített verziója – tudom, hogy terjed belőle egy másolat, de lusta vagyok a szerzői jogokkal foglalkozni. / i made the original of this work 7 years ago, and now it is animated – i know there is a copy of the idea, but i'm lazy to deal with the copyrights.

• Csönge képei
• Több Csönge nálam
• Több kép

Nemrégiben dedikálva megkaptam és a napokban el is olvastam az amerikai magyar szociológus, Nagy Károly most megjelent könyvét. Az Amerikai magyar szigetvilágban (Nap Kiadó, 2009) c. gyűjtemény vegyes műfajú írásokat tartalmaz, van benne interjú, előadás-szöveg, esszé, összefoglaló ismertetés, könyvkritika. Ezek túlnyomó többsége folyóiratokban és más kiadványokban már napvilágot látott a közelmúltban, itt most a közös téma és problémafelvetés egyesíti őket. Legfőbb érdeklődési területe, az ameriaki magyarság története és helyzete mellett általános magyarság-kérdésekkel is foglalkozik a szerző, fontos megállapításokat tesz többek között a kettős identitást és a korszerű magyarságtudatot illetően. Érdekes volt olvasnom például, hogyan vélekedett ez utóbbiról 1992-ben, az esztergomi Anyanyelvi Konferencián (ahol magamnak is szerencsém volt jelen lenni). Így ír Nagy Károly:

Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2009. november

Nem túl magas az élvezeti értéke annak, ha az ember gipszbe tett és felpolcolt lábbal ágyban tölti a napjait. Ráadásul az ágy is lehetne kényelmesebb. Van is nekünk egy minden igényt kielégítő kétszemélyesünk az emeleten, oda viszont még a háziliftemmel sem tudok feljutni ülő helyzetben ágyúcsőként előre meredő lábam miatt (a lift akkora, hogy a kerekes székemben csak teljesen magam alá húzott lábbal férek el benne), így aztán a földszinti családi „kávézószoba” rekamiéjával kell beérnem. Ez ugyan lenyitva jókora, de a két rész közötti kis árok miatt terpeszkedni mégsem tudok rajta (töri az oldalam), a nagyobbik, külső fele pedig alig akkora, hogy hanyatt fekve a két karomat magam mellé tehetem. No persze viháncolni amúgy se lenne módom a párnákkal alápolcolt gipszbéklyó fogságában, mégis szűkösnek találom a helyet, jobban esne valamivel nagyobb tágasság. Az emeleti ágyunkat lehozni túl nagy cirkusz lenne, be se férne a rekamié helyére, az egész szobát át kellene rendezni. Bár családom készséggel hajlandó lenne erre, lebeszélem őket: helyzetem remélhetőleg átmeneti, ne forgassuk fel a házat. Nem mintha valami erős tartású beteg lennék, sokat nyűgösködöm, mindig szorít, vág, nyom valami, mint a borsószem-kisasszonyt. De a fekhely szűkösségét, minden egyéb körülménnyel szemben, ritkán kifogásolom. Nem is lenne illő gesztus tőlem, aki valaha egy lézerágyú melletti harminc centin is elaludtam.

Aki hajlandó volt mostanában nem túl alkalmas időpontokban tévézni (mi este 9 előtt nemigen szoktunk), az remek irodalmi műsorokra akadhatott az M2 és a DunaTV műsorán. Az előbbin a Szósz?!-:) című, jeles irodalmárok és előadóművészek résztvételével zajló szórakoztató vetélkedő épp befejeződött (az alsó képen Hegedűs D. Géza, Kiss Judit Ágnes és Lator László), az utóbbin nemrégiben indult a Penge (vers a zenében és zene a versben, vezeti Lackfi János, a középső képen éppen Palya Bea és Lovasi András) és most került műsorra a Kanapé első adása (a téma a játék volt; a felső képen Kiss Tibor, Parti Nagy Lajos és a műsort vezető Turczi István). Mivel mi általában lemaradtunk az adásokról, így nagy öröm, hogy mindegyik megnézhető az interneten az adott tévék portálján. Itt most azoknak szeretnék segíteni, akik nehezen találnák meg őket (engem is Lackfi János mailben küldött linkje vezetett nyomra). Mindhárom műsor valamennyi része elérhető itt: