Tegnap igen nagy megtiszteltetés ért: ismerőseként megjelölt a legendás költő és gondolkodó, irodalmunk nagy megújítója, Tsúszó Sándor. Persze azonnal visszaigazoltam a rám nézve hízelgő ismeretséget és üzenőfalára fel is tűztem visszaemlékező kis írásomat: Tsúszó Sándor mint a komplex létezést megragadó alkotásmód, amelyben felidézem kapcsolatunk kialakulásának a körülményeit, és amely írás - jegyzem meg itt örömmel - a Google találati listáján a "Tsúszó Sándor" keresőkifejezésre igen előkelő helyen szerepel. Egyben fel is idéztem vele kapcsolatos más publikációimat:

• Tsúszó Sándor hét hónapja Ungváron - tényfeltáró tanulmányom, a Tsúszó-emlékkönyvben megjelent opusz facsimiléje
• Egy kis tsuszológia - összeállítás a Hatodik Síp és a Pánsíp 97/1. számából, benne többek között könyvkritikám a Mester "Utazások innen és túl" c. kötetéről, továbbá Rollay Dák Béla ingerült reagálása erre - és Tsúszó bölcs levele
• Irodalom_12 - "a tankönyv - tudtommal saját műfajában először - foglalkozik Tsúszó Sándor munkásságával, nem egyszer említve-idézve engem is (honlapomra mutató linkkel) és közreadva-újraalkotva például egyik borítótervemet. Lám, nem hiába vallotta a jeles alkotó, hogy nem fél a feledéstől, mert egyszer majd  úgyis tanítani fogják az iskolában. Hamarább bekövetkezett, mint remélte."

Végül álljon itt nagyobb méretben a fent említett, Fűzfa Balázs által szerkesztett tankönyvben szereplő, általam tervezett majd egy profi grafikus által újraalkotott könyvborító:

(Tsúszó tudtommal utolsó könyvét persze erősen ajánlom szíves olvasmányul mindenkinek, de mielőtt bárki belekezdene, hadd figyelmeztessem a Mester egyik aforizmájával, amelyet első regényem mottójaként is használtam: "Minél több könyvet olvasol el, annál kevésbé bízhatsz abban, hogy valami újat még megtudhatsz a világról.")