Napló-szerű bejegyzéssel rég nem jelentkezem, nem is gondolom, hogy visszatérek arra a gyakorlatra, amikor szinte napi gyakorisággal számoltam be az itthoni történéseinkről; most is csak néhány fontosabb dolgot rögzítek.

A rossz hír az, hogy Kolos második hete kórházban van, elég súlyos állapotban került be: vizes mellhártyagyulladás. Nagyon magas volt a láza, fájdalmak gyötörték, alig kapott levegőt. Majd egy hétig infuenzával kezelte Éva  itthon (orvosi utasításra), de nem javult az állapota. A röntgen aztán kimutatta, mi a baj, le is kellett mellüregéből csapolni a folyadékot. Hosszú kezelés elébe néz, nagyon lassan javul az állapota - de persze már sokkal jobban van, mint egy héttel ezelőtt.

Nincs túl jól apu sem, ősz óta járókerettel tud csak közlekedni, és napjainak nagyobb részét már ágyban tölti. Volt úgy, hogy csak tisztálkodni és étkezni kelt fel - most mintha picit erőre kapott volna, rövidebb időkre már odaül az asztalához.

Így voltaképp Évának három fekvőbetege van, Kolos, amíg itthon volt, állandó ápolásra szorult, most meg szinte naponta jár hozzá a kórházba.  No meg, Kolos férfiereje híján, én is csak akkor tudok székembe kerülni az ágyból, ha valamelyik barátunk eljön és felemel - szerencsére Csaba meg Béci jóvoltából alig van nap, amit ágyban kell töltenem -, de voltaképp fekvő állapotban is megtanultam elég jól számítógépezni, dolgozni is tudok, ha  kedvem szottyan. - Viszont semmiképp nem akarom egészségügyi naplóvá változtatni blogomat, ezekről a dolgokról nem sokat írtam eddig, most is szinte kivétel számba menően, inkább csak a rögzítés kedvéért említettem, és át is térek sürgősen más témára.

A jó hírek közül az első, hogy Éva tavaly leadott novelláskötete a Könyvfesztiválra megjelenik a Magvetőnél, szerkesztőjével most végzik az utolsó finomításokat és utómunkákat - sajnos Kolos betegsége és egyéb elfoglaltságai miatt ezzel most alig is tudott foglalkozni. Én meg hosszabb szünet után újra felvettem a kapcsolatot pécsi kiadómmal, ők jelentkeztek kedvezményes ajánlatukkal), én pedig felajánlottam naplókönyvem második részét (az első: 2000±3), el is fogadták; ha benyújtom, megpályázzák - úgyhogy most ezen a kéziraton dolgozom, leginkebb rostálom a bőséges anyagot, hogy egy cirka 200 oldalas könyvbe beleférjen.

Amennyire munkabírásom és -kedvem engedi (no persze mostani korlátozott lehetőségeim függvényében), emellett írói oldalam bővítésén dolgozom. Miután a tavaly megjelent Harmadvalaki teljes anyagát már felhelyeztem, most a Magyarul beszélő magyarok esszéit, publicisztikáit teszem fel egyesével, illetve persze helyet kapott az oldalon Szunyogh Szabolcsnak a könyvem bemutatóján elmondott eszmefuttatása és Bogár Edit kritikája is.

Visszafelé haladok tehát könyveim sorában, egyben az időben is, főként mióta  2004-2007-es naplójegyzeteimet olvasom naphosszat. (Talán egy-egy érdekesebb részletet majd kiragadok).