Ha a Google keresőbe (amelyet szívem szerint mostantól inkább "latin nevén" emlegetnék) beütjük az akrosztichon szót, az első találati oldalon előbb persze a kifejezés meghatározásai, értelmezései sorakoznak, ám az első olyan találat, amely magára egy akrosztichon-versre mutat, az éppenséggel az én írói oldalamra vezet, ami azért meglepő, mert ezt a szájtot alig pár hónapja indítottam, és a nevezett vers - Kettős akrosztichon - alig néhány hete van fenn - és lám, a keresőrendszer nemcsak hogy megtalálta, hanem előkelő helyen szerepelteti is (holott ezúttal semmilyen honlapoptimalizáló trükköt nem vetettem be). Most persze egyfelől nem állhatom meg, hogy az érintett és egy sokkal korábbi akrosztichonomat e helyütt közreadjam, másfelől megfigyeljem, hogy a jelen poszt mikor jelenik meg a találati lista élén (merthogy ez szerintem be fog következni, engem nagyon szeret a Gugula). De lássuk előbb az Orbán Ottó és a Tristan Tzara nevére írt akrosztichonjaimat:
| Balla D. Károly Kettős akrosztichon Orbán Ottó emlékére Olyan volt, mikor utoljára láttam, mint Röptös madárnak ha szárnyát elszegik Bár szállna még, de teste túl a kínon Álma rebben, amíg az űr a sűrű csenddel megtelik – Nincsen hangja már és hallgatása túl finom Olyan volt, akár mező felett a szálló képzet Tó felől mikor a könnyen úszó pára Takarni őket, hogy ne oltsa kedvük szégyenérzet Óvón rászáll egy szeretkező párra Oltalma alá magamat így kérném én is Reszkető testében lennék egy elhaló ideg Botlanék lábával, görbednék görcsbe a hajlított kézzel – Árnyak sötétje mégis rám vetül, mint űrből ásító hideg – Nincsen hangja már és hallgatása csendet képzel Olyan volt, mikor utoljára láttam, mint Teremtett világok egyszerű rendje: Távozott, hogy érkezzen örök idő szerint – Óráján körbejárt a dolgok végtelenje (2002) Akrosztichonok Tristan Tzara nevére 1 tisztán szeretem a vizet rézgálic olaj és stroncium nélkül ingyen szeretem a levegőt szépnek a szépet talán a rútot is szeretem ha igaz annyi mindent szeretek nem is tudom szeretni szeretek-e tisztán szeretem a vizet zölden a füvet azúrnak a tengert rózsának látom a gennyet — mondjátok — amikor ilyesmit szeretek 2 talán olyan verset kellene írni röntgen- vagy lézersugárral égetve ismeretlen anyagok felületére sírást és nevetést egybeöltve titkainkat sorra kifecsegve amelyikben egy betű sem lenne nagy üres semmiből épülne a vers talán olyan verset kellene írni zsarátnokból fehér bőrünkre kirakni aranylemezbe alfa-részecskékkel vésni robbantani a hűvös kozmoszba amelyikben a semmi sem lenne benne 3 tanuljunk meg végre dadogni röhögni a temetéseken istent káromolni a templomokban sózzuk meg végre az édesvizeket talán ihatatlanokká válnak adjuk meg az utolsó döfést nálunk gyengébb áldozatainknak tanuljunk meg végre dadogni zokogni az örömünnepeken akasszuk szögre a logikát ragadjuk meg az utolsó alkalmat hogy agyunkból kiirtsuk az értelmet 4 tagadjunk meg mindent ami tagadható remek heccnek tűnik ez a játék illedelmes konvenciókat pukkaszthatunk sikolts sikolts sikolts sikolts sikolts si-si-si tanuljunk meg végre dadogni a dadogás a törvény nem a tiszta beszéd nézzétek nekem már si-si-sikerül tagadjunk meg mindent ami tagadható zengjük el hogy nem akarunk zengeni a tagadást se felejtsük el megtagadni remélem emlékeztek hogy mit mondtunk a tagadást se felejtsük el megtagadni 5 talán minden hamis ami látszik rendben van fogadjuk el így talán kihalásszuk a látszat mögöttit súlypontja víz alatt van a jéghegynek is tehát nézzünk a viz alá de csukott szemmel mert amit megláthatnánk az hamis lenne hiszen látszik nehogy kinyissátok hát szemeteket talán minden hamis ami látszik zárjuk hát be szemünket amikor a dolgok mögé nézünk ringatózzunk csak szépen a titkok felé amíg fejjel neki nem megyünk a kőkemény logikának 6 tettenértem a DADAt rájött hogy a tagadás tagadása igenléshez vezet mindig s hogy a halál halála életet ad tettenértem a DADAt amikor épp rehabilitálta a logikát nézzétek most hogy pirul tettenértem a DADAT zavart volt és már nem is kiabált amikor megtalálta magában a dialektikát rajtakaptam a DADAt az értelemmel amint épp odaadta neki magát (1979) |
Google keresés | Google keresés | A Google a barátod