Már látta őket, ahogy fejüket felszegve menetelnek azokban a szűk járatokban, amelyeknek nincs kezdetük és nincsen végük, nem indulnak sehonnan és nem vezetnek sehová, csupán és kizárólag a menetelésnek mint ok és cél nélkül való állandóságnak a helyéül szolgálnak, annak a felszegett fejű menetelésnek a helyéül, amelynek ugyan egyáltalán nem szükségszerű folyománya a hirtelen váratlanság, mégis feltartóztathatatlanul bekövetkezik az állandóság utáni alig észrevehető mozzanat, amikor - mintegy az oktalanságot és céltalanságot igazoló gesztusként - a korábban magasba emelt tekintetek hirtelen és váratlanul mind egyszerre a bakancsok taposta agyagos sárba sunyítanak.
több Egymondat
