Egy ideje eléggé megszokottá vált, hogy blogbejegyzéseimre nem itt helyben, hanem inkább a Facebookon reagálnak olvasóim (amit a bdk.blog.hu-n írok, annak a bevezetője automatikusan megjelenik fészbúkos adatlapomon is). Ez érthető és több okkal magyarázható. A bloghoz külön "jönni kell", a közösségi oldalon viszont vagy eleve ott lógnak online  kapcsolatban az emberek, vagy rendszeresen "feljárnak". Nem miattam, hanem maguk és esetenként több száz ismerősük miatt, ott üzengetnek egymásnak, ajánlgatnak cikkeket, képeket, videókat, tudósítanak saját tevékenységükről, közreadják gondolataikat, tudósítanak a velük történtekről. Eközben észreveszik az én friss bejegyzésemet (olyan a rendszer, hogy az ismerősök látják egymás tevékenységét), ha tetszett, nyomnak egy "tetszik" gombot, s ha van észrevételük, ott helyben azonnal hozzá is szólnak - és ehhez nem kell sem oda menniük (már ott vannak), sem bejelentkezniük (már be vannak). Nekem négyszáznál több ismerősom van a Facebookon, s ha csak felük-harmaduk jelenlétére, figyelmére, és csak egy töredékük aktivitására számíthatok, már az is nagyobb publicitást és olvasói élénkséget jelent, mint amit blogom látogatottsága és az itteni kommentelési lehetőség biztosíthat. Ezt felismerve határoztam úgy, hogy

napi aktivitásom első számú színteréül a Feszbukot teszem meg, és azon túl, hogy blogbejegyzéseim automatikusan integrálódnak, más beírásokkal is szórakoztatom a rám figyelőket. Például naponta közzéteszek valami "elmésséget", egy-egy új aforizmát, bonmot-t, szójátékot, észrevételt (ezeket másutt C-duloknak nevezem), továbbá felhívom a figyelmet olyasmire, ami nekem fontos, estleg másokat is érdekelhet - de blogbejegyzést mégsem érdemel.

Hogy példákat is mondjak (talán ezzel a Facebookra csábítva azokat, akik nincsenek ott). Tetszést arattam ezekkel a "benyögésekkel", legtöbbjüket kommentálták is:

• A halogatás voltaképp a szorgalom kifinomult, intellektuális megnyilvánulása.
• Jó esetben a halál gondolata megelőzi a gondolat halálát.
• A tökéletesség egyben teljesség is, így a tökéletlenséget is magában foglalja.
• Az idő voltaképp a változás és az állandóság közé feszített kötél. Ezen egyensúlyozunk születésünktől halálunkig.
• A módosult tudat első ismérve, hogy saját módosultságát normálisnak gondolja.
• Precíz ember a hanyagságait is értő odafigyeléssel követi el.

 A minap pedig egy sajtónyilatkozatomra hívtam fel a figyelmet: külön posztot nem akartam neki szánni, de egy idézetet és a megfelelő linket a közösségi oldalon közzétettem. Ezt:

   ...Balla D. Károly ungvári író szerint érezhető egy erős jobbra orientálódás a kárpátaljai magyarság körében, azonban nehéz lenne megmondani, hogy a Fidesznek vagy a Jobbiknak lenne több szavazója.
  – A csalódottság, vagy kiábrándultság mindig kedvez a szélsőségeknek. Előfordulhat, hogy egy kevésbé tájékozott kárpátaljai fiatal könnyebben belesétálhat ebbe a csapdába, de erről nincs tudomásom, tapasztalatom. Viszont magát a jelenséget valamelyest aggasztónak tartom. Furcsának tartom, hogy kisebbségi helyzetben kisebbségellenes erők mellé lehet szegődni. Nem gondol bele az a kisebbségi magyar, hogy ha a Jobbikkal szimpatizál, akkor szimpatizálhatna az ukrajnai nacionalistákkal is, hiszen valahol ők is ugyanazt a követ fújják, habár másik oldalon. Egy kisebbségben élő nem szimpatizálhat egy kisebbségellenes, rasszista és nacionalista párttal, hiszen ezek a pártok demokráciaellenesek – fejtette ki lapunknak Balla D. Károly
   Szavai szerint a magyar nacionalizmus és a magyar sovinizmus sokkal többet árt a magyarságnak mint bármely más eszme.

Ennek a cikknek a végén olvasható

(A lapban megjelent verziót betűhíven közlöm, én pár helyütt picit másként fogalmaztam, az írott változaton pedig szívem szerint kicsit szerkesztenék - de...)

Talán mondanom sem kell, hogy jó pár hozzászólást kaptam, még mintha valami kis eszmecsere-féle is kialakult volna (amire a blogomban az utóbbi időben nemigen volt példa), én például így pontosíthattam a fenti gondolatomat: "minden kisebbségellenesség azonos ideológiából sarjad, s ha egy kisebbségi ilyesmit támogat, azzal a saját üldöztetését is támogatja".

Élénk vita alakult ki arról is, hogy Monet képsorozatának mi a helyes magyar címe: Tavirózsák vagy Vízililiomok?

Mindezzel kapcsolatban arra kérlek tehát benneteket, ha intenzívebb kapcsolatra, napi jelentkezésemre, alkalmasabb párbeszéd-helyre vágynátok, gyertek utánam a Facebookra és jelöljetek ismerősnek (ha esetleg én nem ismernélek titeket, küldjetek ugyanott üzenetet is, hogy blogom olvasói vagytok - ez esetben visszaigazolom a kapcsolatot.)

Profiloldalam a Facebookon: Balla D. Károly (ha még nem vagytok tagok, ugyaninnen indíthatjátok a regisztrációt is).

Találkozzunk hát ott is!