.jpg)
Egymás után három igen fontosnak gondolt versemrhez értem írói honlapom gyarapításában. Most a Halott madárral c. válogatott kötetem anyagában lépdelek, így időrendben kerülnek elém a több mint 30 évvel ezelőtt keletkezett írások. Ebből a távolságból nézve úgy tetszik, az 1978 első erőteljes hangutések után 1979-ben történt az igazi magamratalálás. Meglehet, a Vihar az első valódi költeményem (a történetét már megírtam korábban), a két következő pedig nem csupán önmagában, hanem mint "programadó" versek is fontosak: a Miért?-gyászban vállaltam fel az apaitól eltérő, azzal ellentétes szellemi örökséget, a Fikciók felé meg éppenséggel a realizmussal való szakításom dokumentuma is lehetne. E három vers, azt hiszem, valamelyest kijelölte további pályámat. (Aki nem szeretne a linkek nyomába eredni, azoknak ide is feltettem a három szöveget:)
Vihar
topogva az idő ablaka előtt
kiveszett őslények közt keresem
az ablakon túlra menthetőt
negativált én-tudatommal
önnön ellentétembe vagyok zárva
minden testvérem kívülrekedt
megannyi apátlan anyátlan árva
valahol elvesztettem az esőket
hajamba tűzve csak a szél dorombol
az ég fekete tábla-egére
egy villámot rakok ki koromból
(1979)
Miért?-gyász
Két évvel egy költő halála után
és
a földbe ültetett villanykörtékben nem forr össze a kiégett spirál és a sós könnyeket nem teszi édessé a zománcos emlékek cukra és a puhára főtt fémek irtóznak öntőformáiktól és az órák nem hajlandók megállni az idővel együtt és a kézenfogásokba belemar a csókok hiánya és a gyász is már fehér átkozottul fehér és a nevetésekben még ott bujkál minden keserűségünk összesatuzott fogsora és folyton kísértenek a tükrök mögé zsúfolt világok és villanykörtéink elégett spirálja nem forr össze még az öntetemünk dúsította földben
sem
(1979)
Fikciók felé
ideje lenne szemellenzőim mögé kirándulnom
logikámtól szabadultan szétnézni a világban
hátrafelé indulni el ha valaki előre nógat
bejárni a rejtett dimenziókat
hisz már rátaláltam a szabályok alóli kivételre
mert dadog a törvény csak a lét a tiszta beszéd
hisz a rend üvöltésében már meg tudom hallani
a káosz csillagokat szülő neszét
ideje lenne egyszer már gyűlölni a szépet
minden igen helyett kimondani a lázadó nemet
és kikiáltani a fikció teljes jogát
minden kifundált ráció felett
(1979)
Illusztráció: Mácsai Ferenc fotója nyomán Több íróság
