Ha nem is úgy, mint a Fidesz a nemzeti Magyarországét, de én is múltat építgetek mostanában: a sajátomat. Írói weboldalamra igyekszem összegyűjteni mindazt, ami még előkaparható archívumomból. Digitális korszakom kezdete (1996) óta szinte minden saját munkám megvan (ha nem is a leghasználhatóbb formátumban), de a korábbi évek, évtizedek anyaga meglehetősen hiányos (a valóban fontos írásaim szerencsére könyvekbe kerültek). Ennél is rosszabb a helyzet a könyveimről írt recenziók, ismertetések terén: itt bizony igen hiányos a gyűjteményem, csak az utóbbi években (főleg, mióta digitálisan elérhetőek) őrzöm meg őket. Most mégis előkerült a munkámról valaha írt legnegatívabb kritika, fel is tettem rögvest a megfelelő helyre. Itt olvasható:

Nem tudta eldönteni, mi az elviselhetetlenebb: a fájdalom, ahogy a deszka szálkái a bőrébe fúródnak, vagy a tehetetlen kiszolgáltatottság, ahogy bénultan és meztelenül fekszik a gyalulatlan deszkán, képtelenül arra, hogy akár a fájó szúrásokat, akár a maga kiszolgáltatottságát bárkinek is felpanaszolja, ha nem is az alkalmi hordágy két végét megragadó és őt a magasba emelő fiatalembereknek, akik  láthatóan a javát akarják, akkor legalább a feje fölött komoran kéklő égben lakozó Jóistennek, aki cinkos módon, jóváhagyólag eltűri ezt a gyalázatot: miért is avatkozna be utólag, ha előzőleg beavatkozni nem tartotta szükségesnek.

Talán első olyan "igazi" képversem, amelyen betűsorokat úgy igyekeztem egybekomponálni fényképrészletekkel,  hogy az összhatás egyszerre legyen vizuális és verbális. A fotót árnyalatok nélkülivé kontrasztosítottam és csak egyes részleteit használtam fel, a betűkkel és szavakkal pedig úgy operáltam, hogy a kép szerves elemeivé váljanak, s az egésznek együtt legyen valamiféle kellemes folthatása és vonalritmusa. Mindeközben pedig olvasható is legyen a képvers, a képi élmény és a verbális jelentés szerves egészbe forrva érvényesüljön. Hát így sikerült... Az 1980-as években készült munkám később egy ungvári kiállításon is szerepelt  11 másikkal együtt (Vereczkey Béla rendezte a Galéria Kávézóban), minekutána mind a 12 darabot ellopát a raktárból (ma csak az eredeti fénymásolataival rendelkezem). A képet kétszeresen is  (változtatással és anélkül) felhasználtam 1993-as kötetem borítótervéhez, imígyen: