Az első értékelés Éva könyvéről az És múlt heti számában jelent meg. Újraközléséhez a szerkesztőség hozzájárult.

Tavaly ősszel vállalkozó szellemű emberek egy (újabb) kísérletet tettek a hajdan igen népszerű képes hetilap, az Ország-Világ feltámasztására, újraindítására. Közvetítő útján tőlem is anyagot kértek a próbaszámba. Persze ezzal, hogy honor az nincsen, de ha majd beindul a lap... Hát nem indult be, csak a próbaszámra futotta pénzből és lelkesedésből. A szerkesztőség a megjelenésről nem értesített és tiszteletpéldányt sem küldött (jaj de ismerős ez a linkség!). Hogy egyáltalán megjelent benne az anyagom, arról nemrég értesültem K. I. révén, aki most a Könyvhéten ideadta nekem a saját példányát. Nekem meg jó alkalom arra, hogy a benne megjelent novellát közreadjam, egyben olvasóimat egy kis feladvány elé is állítsam.

Megérkeztünk, ezúttal baj nélkül. Lesz majd egy-két részletesebb beszámoló is, de mivel most hulla fáradt vagyok, itt és most csak annyit, hogy ezúton köszönöm meg mindazoknak a szívességét, akik kijöttek a dedikációinkra, akik megvásárolták a könyveinket, akik eljöttek a Radnóti Színház estjére (beszámoló a Literán), akik találkoztak velünk, akik felhívtak telefonon vagy akár csak gondoltak ránk ezekben a napokban. Külön köszönöm Évinek a megemlékezést, jólesett, Krisztiánnak a máris elküldött fotókat, a közben és azóta nekem küldött leveleket (majd válaszolok). Legalább ennyire köszönöm a nekem dedikált és/vagy ajándékba adott könyveket. Remélhetőleg minden szépen sorra kerül. Addig is három fotó.

Az idei Ünnepi Könyvhétre nekem nem jelenik meg új könyvem (Évának igen), a Pro Pannonia standjánál a kiadó által gondozott négy korábbi könyvemet dedikálom. De nem szeretném, ha a legkedvesebb barátaim, olvasóim, akik minden évben kijöttek a térre és könyveimet sorra megvásárolták, most üres kézzel távoznának, ezért számukra CD-t készítettem néhány (!) példányban erre az alkalomra az itt adott tartalommal:

Ez az elutazásunk előtti utolsó bejelentkezéseim egyike. Holnap már csak könyvheti programunkat teszem fel, hogy bárki könnyebben megtalálhasson bennünket, ma pedig még talán lehetőséget kínálok arra, hogy legközelebbi barátaimon kívül mások is hozzájuthassanak kb. 5 könyv anyagát tartalmazó spéci CD-mhez, amelyet erre az alkalomra készítek néhány számozott példányban.

Nem akarom az oldalamat cicabloggá avatni, de egyszer azért csak be kell mutatnom két kismacskánkat. Most, hogy Csönge megjött és elhozta az én játékszeremnél sokkal jobb kis digitális gépét, készített is pár fotót róluk; mire belelendült volna, a kis kandúrok elaludtak. Különben nagyon élénk állatkák, a nap felét végighancúrozzák, akár órák hosszatt el lehet nézni, ahogy játszítják egymást, kergetőznek, bújócskáznak. Jó az étvágyuk, mindent megesznek, nem válogatnak - és kezdettől szobatiszták. Ritkán nyávognak vékony hangicájukon, csak akkor, amikor elvesztik egymást a lakásban, vagy amikor simogatást kérnek. Ez utóbbira naponta többször sor kerül, szabályosan felkéreszkednek az ölünkbe, és teljes gőzzel folyó dorombolás közepette szinte belesimulnak a simogatásunkba. Igazán kedves jószágok. - És akkor pár fotó.

Bevallom, amikor a cikk megjelent, nem olvastam el Csoóri Sándor Márciusi Chartáját. Elég volt átfutnom az aláírók listáját. Ajjaj, ha Eperjes és Fábry, akkor biztosan sületlenség, még ha az a Csoóri jegyzi is, akit 1990-ben még felettébb tiszteltem, s aki aztán azzal, hogy 1991-ben elvállalta a Magyarok Világszövetsége elnöki posztját, le is rombolta nimbuszát. Nos, mostanáig nem olvastam szellemi alulteljesítésének csúcsművét, de most Debreczeni József A rendszerváltás vesztese című elemzését megismerve megtettem.

Már kijelölték azokat a pécsi buszmegállókat (lista), amelyek a VersMegálló program keretében legjobbnak ítélt 100 verssel és 100 fotóval lesznek díszítve a nyár folyamán. Díjat nem nyertem az erőpróbán, de azon kevesek egyike vagyok, akik mindkét kategóriában az első 100-ba kerültek, így 2-2 munkámmal találkozhat Pécs utazóközönsége. Verseimet, ha jól tudom, holland nyelvre (!) fordítva is kiplakátolják. A montázsok közül most a Szocioretesz címűt mutatom be.