Sikerült a gonoszságig fokoznom öniróniámat: az utóbbi időben gyilkos gúnnyal teszem el magam láb alól. Válogatott halálnemeket keresek és a leírásokban a legkíméletlenebbül állítom pellengérre hiúságomat, beképzeltségemet, mérsékelt tehetségemet, falánkságomat, olvasatlanságomat. Eleinte kiváltottam néhányak fejcsóválását, de mostanra, azt hiszem, sikerült sokakkal megkedveltetnem a magam-kitalálta irodalmi önhalálhír műfaját - legalábbis erre következtetek a személyes visszajelzésekből és a Facebookon tett hozzászólásokból, az ottani, és a napi blogomban megejtett lájkolásokból. Ide most belinkelem eddig halálaimat. Bízom az olvasó vidor együttérzésében. Hosszú szenvedés után |  A költő fagyhalála |  Böjti áldozat | Végzetes tréfa | A véradó halála | Verecke áldozata | Halálos kóválygás |  Az utolsó akkordok | A hamisító halála | Végzetes szlalom

Miközben összeállítottam a BDk Online új lapszámát (mint tudható, a webmagazin egy-egy hétfőre dátumozott új számát heti publikációimból és írói-bloggeri archívumom felidézésre érdemesnek gondolt darabjaiból válogatom), aközben napi blogom meglepően magas nézettségi szintre jutott. A statisztikámból meg is tudtam, miért. Egyik legutóbbi, politikai tartalmú bejegyzésemet idézte és belinkelte a szlovákiai magyarok kedvelt, kicsit bulvárízű hírportálja, a Bumm.sk. Bár nevemet nem írták ki (amit kicsit sérelmezek), de a link a blogomba vezetett innen: Határon túli szavazók - mint nemzetbiztonsági kockázat - s jöttek is a látogatók százszámra. Ugyanehhez a blogbejegyzéshez érkezett egy hozzászólás a magát Kárpáti Igaz Szónak nevező olvasómtól: kifogásolta, hogy lapjukat "nagyjából baloldalinak tartott" minősítéssel említettem. Nosza, nézzük meg, valóban annak tartott-e: szavazást kezdeményeztem itt: Milyen orientációjú a Kárpáti Igaz Szó?. Még elég kevesen adták le voksukat, de már most látszik, hogy a blogomban kommentelő véleményétől eltérően a lapot nemigen tartják semlegesnek. Minthogy nem is az...

Széles körben elterjedt nézet: a Fidesz-KDNP azért szorgalmazta oly szívósan és azért vezényelte le sürgősen a kettős állampolgárság bevezetését, hogy a politikai nemzetet jogi értelemben is kiterjessze Magyarország határain túlra, és a környező országokban élő leendő magyar állampolgárok százezrei szavazati joghoz jutván a jobboldali erők számára kedvezően módosíthassák a belpolitikai erőviszonyokat. Ez nagyon is megalapozott feltételezés, hiszen egyfelől köztudott, hogy a határon túli magyarság konzervatívabb gondolkozású, vallásosabb és fogékonyabb a nemzeti ideológiára, mint az anyaországi, éppen ezért a magát a konzervatív-keresztény-nemzeti értékrend letéteményesének hirdető politikai erő joggal számíthat a határon túliak nagy többségének a támogatására; másfelől az is nyilvánvaló, hogy mindazok, akik „ettől a kormánytól” kapják meg a magyar állampolgárságot, érzelmi szempontból leköteleződnek és hálából készséggel szavaznak majd a kormánypártokra. Mindez azzal járhat, hogy a most hatalmon lévők akkor is hozni tudják biztonságos többségüket az elkövetkezendő választásokon (akár évtizeden át), ha belföldi szavazóik bázisa erősen megcsappanna. »tovább

A Pro Pannonia Kiadó rég esedékes költözése miatt kedvezményes könyvvásárt hirdetett: könyvkészletük jelentős részét igen nagy árengedménnyel kínálják olvasóiknak. Ez a kiadó adta ki legfontosabb könyveimet, így válogatott verseim és legutóbbi novelláim gyűjteményét, regényemet, naplókönyvemet - most mindegyikük alacsony áron, jelentős árengedménnyel (50 és 70 %) rendelhető meg közvetlenül a kiadótól. Akit érdekel, alább találja a részleteket.

Több olvasóm panaszkodott: már nem tudják követni tucatnyi blogom frissítéseit, nem képesek eldönteni, melyik a fő oldalam, hol is kellene olvasniuk újabb bejegyzéseimet. Szó se róla, az utóbbi időben nem ismertem mértéket a beteges mérvű blogszaporításban, gyógyíthatatlan blogámiában szenvedtem, ezért most elindítottam a BDK Online webmagazint, amely egybefogja a sok szerteágazást: összegyűjtöm és heti rendezésben egy helyen adom közre a legfontosabbnak gondolt friss publikációimat, illetve mindig melléjük válogatok egyet-kettőt az újraolvasásra érdemesnek tartott régebbi jegyzeteimből, szépirodalmi és közéleti írásaimból. Arra törekszem, hogy egyszemélyes netújságom változatos, nívós kínálatot nyújtson az odalátogatóknak: BDK ONLINE

Gyakorló önboncnok vagyok, így számomra soha nem okozott nehézséget szembenézni korábbi, húsz-huszonöt vagy akár harminc-harmincöt évvel ezelőtti önmagammal. Mindig is igyekeztem tudatosítani kicsi és súlyos hibáimat, apróbb és nagyobb tévedéseimet, piszlicsáré vagy „végzetes” mulasztásaimat egyaránt. Magamat elemezve így nagyjából tudom, ballépéseim, netán bűneim közül melyek azok, amelyeken a): leginkább csak mosolyogni lehet; amelyekkel b): érdemes komolyan szembenézni, okulni, tanulságokat levonni belőlük; illetve c): mi az, ami fájdalmas tényként, lelkiismereti problémaként elevenen él bennem úgy, hogy valószínűleg soha nem vethetem ki magamból. E között a három kategória között én elég jól érzem a különbséget, és bizony nem vagyok hajlandó álmatlanul forgolódni amiatt, ami megmosolyogni való; és ellenkezőleg, nem intézem el egy legyintéssel azt, ami erkölcsi teherként nehezedik rám.

a könnyű préda vére alvad így
s a holt időre dőlnek így az árnyak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak

a bűnök bűzét lassan felbugyogja
a vétkezőkre váró lomha láp
világra fordul így a holtak gyomra
mikor az Isten veszti egyfiát

ahol a füst a dombot körbeéri
ott gyilkot rejt a felgyújtott kacat
mert gyászba így esik az új előtt a régi
mikor a föld az égre felszakad

a végek hulló ága reszket így
mikor elérik mind a sanda vádak
mint lábnyomába lép a szép szelíd
halál a körbe járó zord magánynak

Versem a Vigilia, 2011. áprilisi számában jelent meg

Bármilyen furcsa, cirka másfél évtizeddel azután, hogy a magyar irodalom megjelent az interneten (a Magyar Elektronikus Könyvtár, ha jól tudom, 1994-ben kezdett épülni és 96-tól vett fel rendszerébe nagyobb mennyiségben szövegeket), még ma sincs minden irodalmi folyóiratnak használható weblapja, olyan online megjelenése, amely kihasználja ennek a publikációs formának az előnyeit. Sok lap csak a tartalomjegyzékét jelenteti meg, a számok tényleges tartalmát vagy nem, vagy késve, vagy eléggé alkalmatlan formában helyezik el a világhálón.

A Papiruszportál is átvette alábbi filmjegyzetemet, amelyben a regényről szinte több szó esik, mint a filmes feldolgozásról:
Sorstalanság – film és könyv Kényelmetlen mű Kertész Imre Sorstalansága. Kínos. Amikor olvasásához készültem, azt gondoltam: pirul majd az arcom, szégyenkezem, sóhajtozom, szörnyülködöm, felháborodom és végül majd erkölcsi mivoltomban mégiscsak megerősödve kerülök ki a dologból. És valami egészen más történt, amit azóta sem sikerült pontosan megfogalmaznom. Mert a Sortalanság nem úgy épül az emberbe, mint valami lezárt tanulság. Hanem mint sosem gyógyuló seb. És ez a seb egyáltalán nem azonos a holokauszt miatti lelkiismeret-furdalással. »tovább