A Fujitsu cég bemutatta a kereskedelmi forgalomba kerülő első színes e-könyv olvasóját, a FLEPia névezetűt. Az energiatakarékos e-papír-technológiára alapuló más fejlesztések még csak fekete-fehérben tudják azt (vagy kevesebbet), amit az új ketyere színesben produkál. Érintő-kijelzés, 2024×768 pixel felbontás, beépített WiFi (azaz vezeték nélküli internetezés lehetősége), fejhallgató- és USB- csatlakozó, memóriakártyával 4 GB-ig bővíthető kapacitás (ez kb. 5000 db, egyenként 300 oldalas könyv tárolására elegendő!).

Az olvasó PDF, TXT, HTML, Word, Excel és PowerPoint fájlokat tud megjeleníteni 262 ezer színárnyalat használatával, mindössze 12,5 mm vastag, tömege nincs negyven deka. Akkumulátoros tápegysége egyszeri feltöltés után 40 órás üzemmódot biztosít, ami azt jelenti, hogy ha percenként "lapozunk" egyet, akkor 2400 oldalt olvashatunk el hálózati áramforrás nélkül.

Mint az újdonságot bemutató egyik cikk írja, a FLEPia egyetlen szépséghibája a borsos ára: 1000 dollár körüli (230 eFt) áron kerül forgalomba.

Egy eléggé béna videó (ma került a netre) a frissen bemutatott termékről:

2011-ben már 199 dollárért kapható lesz az Amazon Kindle - írja a Blackberry táblagép okán a Mobilmarketing Blog - alternatív laptop töltők

a VillanySpenót honlapja már nem érhető el, ezért kivettem a nem működő linket a szövegből - seo: google keresés első hely -

A Digitális Akadémia óta az utóbbi évek egyik legjelentősebb "netirodalmi" fejlesztésének gondolom a hálózati irodalomtörténeti kézikönyv, a VillanySpenót elindítását. A nagyszerű kezdeményezésről az Élet és Irodalom  eheti számában olvashatni a projekt egyik vezetőjének, Horváth Ivánnak a részletes cikkét, ez sajnos a neten csak a jövő héttől lesz elérhető (majd frissítésként belinkelem), addig is a FigyelőNet > később 24 .hu > cikkéből értesülhetünk a "szabad irodalomtörténet" indulásáról és néhány fontos jellegzetességéről. De többet tudhatunk meg róla, ha egyenesen a VillanySpenót oldalát keressük fel (bár a cikkben nincs link, azért könnyű megtalálni), és ott tájékozódunk mibenlétéről, működéséről. A lényeg pedig nagyjából a következő:

Lassan 82 esztendős apám a tíz egynéhány évvel ezelőtti sikertelen próbálkozása után újra rászánta magát, hogy esetleg mégis megtanul számítógépen írni. Amikor magam is friss komputeres voltam, egyszer már próbáltam rávenni, tíz alkalommal egy-egy "órát tartottam neki", de a sok gyakorlás ellenére nem tudta sem az idegenkedését legyőzni, sem az írást megelőző és követő teendőket megtanulni. Igaz, az akkori windows és word kicsit valóban nehézkesen működött. Az is állandó gondja volt, hogy gépelés közben óvatlanságból folyton s újra lenyomta a Ctrl és Alt vagy más funkcióbillentyűket, mire megnyíltak mindenféle ablakok, amelyekkel aztán nem tudott mit kezdeni. Sokszor el sem tudtam képzelni, hogyan nyitotta meg az általam sosem látott funkciókat.

Alig  hihető, hogy bő tíz év (és egy agyvérzés) után jobb eredményre juthat - de roppant becsülendő, hogy mégis megkísérli. Bátyám egy a családjukban fölöslegessé vált jó állapotú használt laptopot hozott neki, azon gyakorol. Most érdekes módon az egérrel és a klikkeléssel gyűlt meg leginkább a baja: gyakorlott ember nem is gondolja, mennyire nehéz úgy kattintani (pláne kettőt egymás után) egy viszonylag kis ikonra vagy feliratra, hogy közben ne mozduljon el a nyilacska.

Maga a begépelés viszonylag jól megy, a javítás is, az előre és hátra törlést, a kurzor léptetését már a második "óra" után megtanulta (valójában inkább csak félóra: hamar belefárad a nagyon szokatlan dolgokra való koncentrálásba). Ami továbbra sem megy, illetve csak hathatós segítséggel, az a megnyitás, a fájl elnevezése, elmentése. De úgy látom, van benne elszántság, és talán a tíz évvel ezelőttinél több a türelme és a gép iránti  "alázata", hogy ezeket is megtanulja.

Tegnap egy levelet írt meg, ma pedig egyik kedvenc versét írta a kis laptop képernyőjére:

Sinka István
 

Nem tudják a kék eget által kiáltani

Ács Lajin kankalin nő,
Cibere is halott
- ó, szőke puszta messzeség,
de magam is vagyok.

S ha csak nem számítom
vas-kecském, kő-juhom,
higyjétek, pórfiak,
magam szomjúhozom.

Néha leng és jön a gyász,
nem tudom onnan-e,
hogy nagyon halkan a csendet
pókháló fonja be.

Tán onnan üzen Cibere
s integet Ács Laji -
ám nem tudják a kék eget
által kiáltani.

Ács Lajin kankalin nő,
Cibere is halott,
- Úgy hulltak le szegények,
mint nyárvégi csillagok.

A Hungarológiai Közleményekben (Újvidék) Szabó Szilvia tollából tavaly megjelent dolgozat Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényét értelmezi úgy, hogy a szüzsé nyomozás- /fordítástörténetét állítja centrális helyzetbe. Az interpretáció során felmerülnek a napló és az önéletrajz műfaji kérdései és a női identitás problematikája is. A fellelt, a fordítás tárgyát képező (a törzsszövegbe szubtextusként ágyazódó) napló- szövegek felülírják a preskriptív nemi szerepeket, de a fordítástörténetben is dominánssá válik az elnyomott feminin beszédmód. A fordítás ön(re)konstruk- ciós folyamatként is interpretálható, melynek eredménye a fordító én-elhasonulása lesz. >> A fordítás mint a szubjektum-(re)konstrukció figurája - a gyönyörszöveg tex/(s)tuális  multiplikálásának aktusa

Nem friss publikáció, de én most bukkantam rá Cseke Péter kedves könyvajánló soraira a Korunk honlapján. Ezeket írja:

»Balla D. Károly alkotói habitusát ismerve cseppet sem lep meg, hogy egy szokatlan számkombinációt választott az ezredforduló hét – kinek kövér, kinek szűk! – esztendejét megörökítő naplójegyzeteinek címéül: 2000±3. Mintha ekképpen is tudatosítani akarná a műfajjal szembeni elvárásainkat: az emlékelevenítés és az értékítélet terén legyen pontos és felelősségteljes, ugyanakkor dinamikus és célratörő, észleleteiben kritikus és önkritikus, indulatait pedig (ön)iróniával fékezze. Ezzel a módszerrel érte el a helyhez kötötten is hipertevékeny Balla D. Károly – írja ugyancsak rendhagyó műfajú elemzésében Tarján Tamás –, hogy írói, kiadói, iro­dalom- és kultúraszervezői munkásságának lenyomatai „egylendületű életleltár”-ként kerüljenek az olvasó elé.

Jóval szokatlanabb, amikor valamely kézikönyv címében tűnik fel a matematikai jel: Értelmező szótár+. Pályakezdő újságíró koromban épp Balla D. Károly szülőföldjéről, Kárpátaljáról hozattam meg (akkoriban ott voltak a legolcsóbbak a budapesti kiadványok) A magyar nyelv értelmező szótárának – Bárczi Géza és Országh László szerkesztette – hét kötetét. Az Értelmező szótár+ csak két kötet, mégis jóval „többet tud”, mint az MTA Nyelvtudományi Intézetében készült elődei. És nem azért, mert negyedmillió nyelvi adatot közöl. Érdeme, hogy a címszavak között éppúgy megtaláljuk legújabb szavainkat (csipkártya, honlap, laptop), mint a régi mesterségneveket (csiszár, felcser, ispán, kasznár, pintér, tőzsér stb.); továbbá a szinonimákat, az ellentéteket, a szólásokat, a közmondásokat és a tájszavakat is.

Aligha véletlen, hogy Balla D. Károly figyelmét is felkeltette a Tinta Kiadó meglepetése. Internetes naplójában így ajánlja az olvasónak: „A szótárnak ott a helye mindazok könyvtárában, akik tudatosan használják anyanyelvünket. Azonban – szerintem – azok forgathatják a legnagyobb haszonnal, akik valamilyen okból bizonytalanok egyes szavak használatát, értelmezését illetően, akik (még) nem sajátították el tökéletesen a magyar alapszókincset. Diákok, iskolások körében, egyáltalán: az anyanyelvi oktatásban nagyon jó szolgálatot tehet, de igen jól jöhet a magyarnak mint idegen nyelvnek az elsajátításában is. Akik pedig már túl vannak ezen a szinten, azok a + szolgáltatások okán nyúlhatnak érte bátran.”« (Korunk, 2008/április)

A 'hipertevékeny' jelzőn kicsit elmosolyodtam. Igazából nem értem, miért alakult ki rólam ez a kép (legutóbb Balogh Robi is rákérdezett egy interjúban). Azelőtt még csak-csak, de az utóbbi két évben igazán nem töröm el a szekérrudat; én úgy érzem, sokkal kevesebbet írok, semmint egy ebből élő szabadúszónak illenék. Még Évát is megtévesztem, neki az szúrt szemet, hogy egyre-másra rakom fel ide a blogra friss publikációimat... Hát igen, valaki csak megírta ezeket. Én a macskáinkra gyanakszom...

Amiről szó esik Cseke Péter írásában:

2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje.

Értelmező szótár+