Fontolgatom, hogy ne helyezzem-e át magamat a NolBlogra. Most, hogy teljesen megújult a rendszer és nekem is sikerült elég rendesen megbütykölnöm az eddig csak másodblogként használt oldalam kinézetét és strukturáját, igen alkalmas lett a rendszeres használatra. Ez mindenesetre azzal járna, hogy az egyéni helyett újra valamiféle közösségi blogolást folytatnék: a NolBlogon erős közösségi szellem uralkodik, a résztvevők rendszeresen olvassák és kommentálják egymást, árgus szemmel figyelik a címlapon, ki mi újjal jelentkezett. És mivel a friss posztok most magának a Népszabadság Online-nak a nyitó oldalára is kikerülnek egy rövid időre, a széles olvasói publicitás is adott. Ma ráadásul vezérbejegyzésnek is kitették tegnapi posztomat... Bárhogy is alakul, kedves itteni olvasóim, mindig figyeljétek a jobb felső sarokban a NolBlogom felirat alatti frissülési listát, mert meglehet, ott jobban pörög majd a blogéletem.

Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult - [jav: 1999-ben]). Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.

Nem sokkal a NolBlog után megújult az egy ideje már (de nem a főcím alatt) ismertté vált új arcú NépszabadságOnline is. Az oldal igen tetszetős, elegáns, követi azt a trendet, amelynek során a hírportálok a korábbi "balra menü, jobbra linkek, középütt szöveg"-felosztásról áttértek erre a másfajta elrendezésre, amely ugyan sokkal mutatósabb, de szerintem kevésbé áttekinthető. Aki azonban nem keresgélni, visszanézni akar, hanem leginkább a kiemelt, ajánlott, szembetűnő anyagokat szereti olvasni (mint vélhetően a mai rohanó világ embere), annak épp megfelel. Az oldal még "béta" jelzéssel lett nyilvános, de már jól szerepel. Egyre inkább zökkenőmentes a NolBlog működése is, talán az idegenkedő felhasználók is megszokják lassan a korábbi változathoz képest hasonlíthatatlanul több lehetőséget kínáló új rendszert. Én is átformáltam, testre szabtam ottani blogomat és Bortnyik frissen elárverezett 170 milliós remekével ünnepeltem meg a megújulást: lásd.

Frissítés: A Nolblog 2016-ban megszűnt, a poszt átkerült ide:

http://blog.kárpátalja.net/bortnyik-lampagyujto/

Más:A pirézblog tehertétele: SMS kampány

Berniczky Éva

Gravitációs állandó

Tesztüzem, béta verzió. Még nincs kész, de már használjuk.  Mintha egy autósztráda még nem lenne készen, de már ráengednék az autósokat: törjék kicsit össze magukat, a rendszergazda majd okul a karambolokból... Két ilyen oldallal is módom van mostanság szórakozni. Az egyik az indanet, egy új közösségi oldal, amely nagyjából egyesíteni próbálja az Iwiw és a Twitter szolgáltatásait, a másik a megújuló NolBlog, amelynek eddig a Blogter adta a (lebutított) motorját, mostantól azonban a Freeblog korszerű  és sok lehetőséget nyújtó rendszerét alkalmazza. (A NépszabadságOnline maga is megújul hamarost, ennek előszele a NolBlog átszabása). A gyári sablonok persze egyáltalán nem tetszenek nekem, eltart majd egy ideig, amíg nolos oldalaimat újraformálom. Az ottani Manzárdom bétában most így fest.

Öt folyóiratnak küldtem mostanában verseket (laponként kettőt-hármat), el is fogadták mindenütt, közlésben viszont a Parnasszus volt a legfrissebb. Csönge el is hozta a minap bemutatott friss lapszámukat. Benne ezek: