Vers, dráma, novella - valamennyi műnem képviseltette magát játékom új folyamának utolsó, 5. fordulójában. Ötletparádé, sziporkák, humor, nyelvi leleményesség, jópofa történetek: remek értelmezéseit adták a játékosok az előző fordulóban feladott szónak: fusaléb. Külön köszönet azoknak, akik a korábbi címszavakat is felhasználták, illetve akik a pirézeket is belekeverték a dologba. A 20 versenyző a következő szócikkeket írta:
Történt, hogy tegnap olvastam a Transidexen a hírt, miszerint "Banksy, a világ talán leghíresebb graffiti-művésze egy bristoli kocsma falára festette legújabb művét. A graffitin a Rapunzel nevű angol mesehősnő látható, aki éppen hosszú haját nyújtja kötélként a hozzá igyekvő ifjúnak. Az festékszórót tart a kezében, amellyel a vandalizmus szó v-betűje helyett egy szívet festett éppen a falra." Jópofa, gondoltam, és bár sem a mesékben, sem a graffiti-művészetben nem vagyok eléggé járatos, nem éreztem különösebb késztetést, hogy betöltsem fehér foltjaimat és a két furanevűnek (Banksy és Repunzel) utánanézzek. Ma reggel azonban...
...Szabó Gézától kaptam levélben egy linket "hátha valaki még nem ismeri" megjegyzéssel. A link Banksy oldalára vezetett. Kattintottam, és kellemes perceket szereztem magamnak az ötletes grafikák nézegetésével, egyben megállapítva, hogy ez több graffiti-művészetnél, ez humorral, iróniával, gúnnyal vegyített igazi Street-art (utcaművészet).
Így már felkeltette az érdeklődésemet, utánakeresgéltem a neten. Megtudtam, hogy a Banksy művésznév, és senki sem tudja, ki rejtőzik mögötte: a gerillaakcióiról is híres, a mindenkori hatalommal élesen szembenálló művész erősen őrzi az inkognitóját. Sok egyéb mellett érdekességként megtudtam, hogy a Zöld szemek nevű orosz művészcsoport "Az irgalmasság korszaka" című képét is Banksy egyik munkája ihlette:
Ennyi okosodásnak mára elég is, gondoltam, de aztán eszembe jutott a másik furcsanevű. Nosza, teszek még egy kört a hosszú haját az ablakon hágcsóként kilógató Rapunzel nyomában.
Az igazi meglepetés eközben ért, de erről majd a végén.
A Grimm fivérek "Az aranyhajú leány" című meséjéről van szó, tudtam meg. A hősnője tehát a hírrel ellentétben semmiképpen nem angol, hanem német. Neve pedig magyarul Raponc, ami semmivel sem hangzik kevésbé hülyén, mint a Rapunzel (akár szójátékom feladványa is lehetne). Ha egy kecskét hívnak így, rendben van, de egy szépleányt, akihez herceg mászik fel a hajkötélen? De hát miért is? Nos, a toronyszobába zárt leányzó a galambbegy saláta néven is ismert növénynek köszönheti a különös keresztséget, mégpedig azért, mert várandós anyukája ezt a salátát kívánta meg a szomszéd boszorka kertjéből. A férje át is ment lopni, először sikerült, de másodjára a banya elkapta, és a születendő leányt kérte váltságdíjul. Meg is kapta, felnevelte, 12 éves korában pedig olyan toronyszobába zárta, amelyhez nem vezetett lépcső, maga a boszorka is a leány hajfonatán közlekedett. De jött a herceg, satöbbi, satöbbi - bonyodalmak, végül happy end.
A növény meghatározásáról és a mese illusztrálásának a nehézségeiről igen élvezetes olvasmányt találtam a Papiruszportálon, ezen a címen. Ekkor már (még nem említett különös felfedezésem birtokában is) eltűnődtem azon, milyen érdekes, hová jut az ember egy hírtől, ha a keresők segítségét is igénybe véve linkről linkre lépeget a neten. A dolog azonban akkor futott ki egyik csúcspontjára, amikor megtudtam, hogy egy igen komoly egészségügyi problémának éppenséggel Rapunzel-szindróma a neve - és nem a növényről, hanem a mesebéli leány hajáról kapta a nevét.
Bár az asszociáció talán erőltetett, én ezt a netes, guglis, linkről linkre lépegetős, sok felfedezéssel járó jelenséget, illetve azt, ha valaki ennek rabjává válik és nem tud kilépni a hivatkozások láncolatatából, megy rajta végig, mint herceg a hajfonaton, bizony elneveztem Rapunzel-szindrómának. Eggyel korábban már az is elhatároztam, posztot írok kalandjaimról.
Amelyek során, mint említettem, egy eléggé döbbenetes felfedezésre is sor került. Rá kellett jönnöm, hogy a Transindexen a BBC nyomán Banksynak tulajdonított graffitit minden bizonnyal nem ő, hanem egy másik bristoli művész, Nick Walker készítette. A keresőbe a 'Rapunzel' és 'streetart' szavakat ütve bukkantam erre az oldalra, és erre a képre:
Nem kétséges, hogy ezt a liftaknát (én annak nézem) és a kocsma tűzfalát ugyanaz a művész díszítette. Eggyel hátrébb kattintva a képek sorában ez az oldal adódott, ezzel a látvánnyal:
A kép fölött a név: Nick Walker. Hm. Nézzünk csak utána. Bizony, ez is egy bristoli graffitis, és bizony a szíves v-betűvel írt 'vandalism' is az ő emblémája, több helyen is megtaláltam. De rábukkantam a rapunzeles motívumra is, például itt:
Semmi kétség, az újonnan készült graffitit is Nick Walker készíthette. De honnan veszi a Transindex Banksyt? A hír alatt ott a roppant hiteles forrás: BBC. Nosza, keressük meg az eredetit. Pár perc múlva meg is találtam. Hm. Ott is Banksy! Elorozta volna egyik művész a másik ötletét? Vagy netántán a két személy azonos: a névvel szereplő és az álnév alatt rejtőzködő? Csak egy marketingfogás a tömegmédiában? Egészen tanácstalan lettem. Most mit is írjak a posztomban??
Jött az ebéd, utána kicsit mozgattam a tagjaimat, vagy 2 óra szünet után ültem újra a géphez. Folytattam a nyomozást. Talán más portálok is közzétették a hírt. De nem kellett máshová fordulnom. A leghitelesebb forrás, a BBC időközben kicserélte a cikket: most már Nick Walker szerepel szerzőként (új fotót is készítettek).
A cikk végén, ha jól értem, anélkül, hogy a tévedésüket tényszerűen beismernék, az épület elől az állványzatot elszállító cég (!) tulajdonosát idézik, aki elsőként látta meg a graffitit, s akinek a csapatából néhányan (!) Banksynak tulajdonították a művet. Azaz a BBC elsőre állványszállító munkások műértésének adott hitelt... (Javítsatok ki, kérlek, ha némi külső segítséggel is rosszul értettem az angol szöveget).
Tévedésüket még most egy ideig őrzi a Google, készítettem a tárolt verzióról képernyőfotót:
A Transindex nem követte a BBC javítását, az ő oldalukon továbbra is Banksy a szerző Nick Walker helyett. De ez már legyen az ő gondjuk, nekem elég ez, hogy majd egy teljes napomat elvette a Rapunzel-szindróma.
Az ember becsülje meg az ismeretlen olvasóit! Történt, hogy e blog állandó hozzászólója, akiről nicknevénél nem tudok többet, jelezte, évek óta keresi a Szembesülést. Azt válaszoltam, adnék egy példányt elolvasásra kölcsönbe, de a lebonyolításhoz fel kellene fednie az inkognitóját. Erre V.B. láthatólag nem hajlott, így a könyv borítékba zárva egy jeligével e percekben Kolos fiam révén letétbe helyeztetett a megyei könyvtár magyar osztályán részére. Üzenem, hogy lehet menni érte. Miközben nekem hasonló érzésem támadt, mint ekkor.
Öt éve ötlöttem ki a Képzetes szavak lexikonját, ez a harmadik játéksorozat záró fordulója. Kulcsszavát - a magam-alkotta szabályoknak megfelelően - a játékostársak által az előző körben közzétett értelmezések, szócikkek szövegéből választottam. A kínálat most is bőséges volt. Minden új fikciós elemet megízlelve végül a fusaléb kifejezés mellett döntöttem (Standovár Ágota posztjából).
Ennek értelmében kérlek benneteket, régi és új játékostársakat, készítsétek el a FUSALÉB (fusalébok) címszó fikciós meghatározását, amely, mint eddig is, lehet személyes és elfogult, de keltheti a tudományos megalapozottság benyomását is, lehet komoly vagy humoros-ironikus, lehet könnyeden felületes vagy súlyosan veretes, kapcsolódhat szorosan vagy lazábban a címszóhoz. Lehet rövid vagy hosszú, szellemes vagy unalmas, bárgyú vagy tudákos. Identifikcionálhatjátok a feladott fogalmat egyetlen szinonimával vagy tömör állítással, mini-esszével vagy kis történettel. És nyitott vagyok az új, eddigiektől eltérő feldolgozási módokra is (az előzőekben több ilyen is akadt.)
Alapfeltétel: szövegetekben szerepelnie kell legalább egy új fikciós elemnek: (eddig) nem létezett fogalomnak, tárgynak, képzeletbeli személynek, feltételezett könyvcímnek, helyszínnek, körülménynek stb. – olyan szónak vagy kifejezésnek, amelyet a Google nem ismer!!! (Fontos: ezeket a fikciós elemet jelöljétek a szövegben dőlt betűvel, hogy - ha majd hosszabb szünet után újraindítom a jétékot - új címszóul könnyebben kiválaszthassam.)
Szócikkeiteket megírhatjátok első felindulásotokban vagy alaposan megfontolt szándékkal, de ne később 2008. augusztus 15-e déli 12 óránál, amikor is a fordulót lezárom. [Összegzés, a rész- és a végeredményeredményhirdetés a hét végén.]
A játék további feltételei:
1. Készítsétek el a szócikket saját blogotokban, webhelyeteken!! A poszt címe legyen ez: Fusaléb. Ha módotokban áll, készítsetek és/vagy tűzzetek be képeket, ábrákat, hivatkozzatok szerzőkre, adjatok meg linkeket. A cikkben utaljatok a jelen felhívásra, feltétlenül addjátok meg a linkjét, például ilyen formában: Fusaléb vagy BDK felhívása. Miután publikáltátok a szócikketeket, alább feltétlenül adjátok meg - hozzászólásként - a cikketek linkjét!
2. Akinek nincs saját blogja vagy más webhelye, az nyisson egyet! Erre több alkalmas webszolgáltató is kínálkozik: blog.hu, freeblog.hu, blogter.hu, blogol.hu., blogger.com... De ha semmiképpen nem akarjátok saját oldalatokon publikálni a szócikket, akkor betűzhetitek definíciótokat hozzászólásként ide alulra. A pontversenyben azonban csak azok vesznek részt, akik külön weboldalon publikálták szócikküket! [Emailban küldött szövegeket sajnos továbbra sem fogadok el, a játék mostani menetének az a lényege, hogy mindenki maga publikálja szócikkét.]
3. A publikált szócikkek linkjeit egybegyűjtöm a leendő eredményoldalon. Egyben pontozom is a nekem leginkább tetsző identifikciókat.
4. Öt forduló után kihirdetem a pontverseny győztesét, aki megkapja a Kiváló Imaginátor címet (és egy dedikált könyvemet).
Indul tehát az új folyam utolsó előtti fordulója, várom jónál jobb ötleteiteket - és ide alulra az értesítő linkeket! [A linkek és viszontlinkek révén a felhívás, a játékban részt vevő posztok és az eredményoldal összekapcsolódik, így képezi hypertextusként a képzetes szavak virtuális lexikonját.]
--------------
A jelen felhívás szövege szabadon terjeszthető és publikálható, sőt, egyben -endő -andó is - tegyétek közzé blogotokban, küldjétek szét levélben, terjesszétek fórumokban és az iWiWen - hívjátok fel játékos kedvű barátaitok figyelmét az Identifikcióra, biztassátok játékra őket! - balládium
Hivatásos magyarok A petróleumcápa A liberalizmus kisebbségi bája Önveszélyes viszonyok Kettős álompor A szörfölő identitása Verecke szent tehene Kettő a magyar igaz-szó Mint Himnuszban a balsors Magyarul beszélő magyarok Haza dolgában
CÍMKÉZETT IRODALOM
Diskurzus vagy monológ? A generációváltás elmarad Hagyomány vagy klisé? Istenhez hanyatló árnyékszéken Újraközlő irodalom? Címkézett irodalom Valóságpróza és látszatvalóság Félmúlt, féljelen, féljövő Posztmodern apokrif Sáskajárás után
Tartalmi ismertetés:
Az Ungváron (Ukrajna, Kárpátalja) élő József Attila-díjas író jelen kötetébe az ezredforduló évében és az utána következő esztendőkben (2000-2007) keletkezett azon publicisztikai írásait és esszéit válogatta be, amelyek a kárpátaljai régió magyarságának politikai, szociális és kulturális helyzetével foglalkoznak. Mindezt egyfelől a változó Európa történelmi háttere elé vetítette, másfelől igyekezett belülről szemléltetni, megértetni azt, milyen ellentmondásokkal terhesek a kárpátaljai magyarságot érintő kérdések.
Közéleti írásában főleg a kárpátaljai magyarság morális válságával, az anyaországgal fenntartott viszonyának ellentmondásaival, a határon belüli és túli magyarság politikai és ideológiai megosztottságával foglalkozik. Külön elemzi e népcsoportnak (és vezető rétegének, értelmiségének) a kölcsönviszonyát Ukrajnával, Magyarországgal és önmagával. Figyelmet fordít az anyaország EU-csatlakozásával előállt új helyzet sajátosságaira és arra a körülményre, hogy ma Kárpátalján egymással harcban álló két magyarságszervezet igyekszik a közösség érdekképviseletét ellátni, minek következtében energiák jelentős része belharcokra fecsérlődik el. A szerző arra a következtetésre jut, mindez nem is annyira politikai vagy gazdasági, hanem morális válságba sodorja a kérdéses nemzetrészt.
Esszéiben kritikusan szembenéz a kisebbségi irodalmak létének vagy nemlétének általános kérdéseivel csakúgy, mint a saját régiójában tapasztalt tendenciákkal. Számba veszi az írógenerációkat, elemez folyamatokat és irányzatokat, stílusokat, érint életműveket, foglalkozik az információs forradalom identitásformáló hatásával, értékel új könyveket; tényekre alapozva vonja le vállaltan szubjektív, gyakran élesen fogalmazott következtetéseit. Szemléletesen, olykor képekbe ágyazottan mutatja be a visszás helyzeteket. Szavain egyszerre érződik a kritikus hozzáállás, az ironikus megközelítés és a féltő aggodalom.
Balla D. Károly nemcsak írásainak tárgyát mutatja be, hanem számot ad önmagáról is, bepillantást enged egy olyan alkotó gondolatvilágába, aki ugyan mindennapi létében szűkebb környezetéhez szorosan kötődik, de elveti a rezervátum-lét bezártságát, szemléletének kitágításával szélesebb dimenziókat keres, kevéssé törődve azzal, hogy véleménye gyakran élesen ütközik mind a közbeszédben kialakult sztereotípiákkal, mind a határon túli magyarsággal kapcsolatos hivatalos álláspontokkal.
A játék korábbi fordulóhoz képest valamivel kevesebben, szám szerint 19-en jelentkeztek önálló poszttal az előző felhívásra, amely az azelőtt nem létezett dzsambalink szó értelmezésére bíztatta a játékostársakat. Egyszemé- lyes zsűriként kiegyenlítettebbnek találtam a mezőnyt, így, a korábbi gyakorlattól eltérően, mindenkinek adtam pontot. De lássuk az identifikciók link-listáját:
Elég sok mindent lemondtam mostanában. Szereplésre vagy részvételre történt meghívás öt-hat is volt a napokban, közte a Tokaji Írótábor, a Csokonai Társaság elnökségi ülése, egy dunaszerdahelyi irodalmi pódium, a Kisebbségekért Díj átadási ünnepsége - no és saját könyvem bemutatója. Ezeket sorra lemondtam, mint ahogy két interjúfelkérést is. A másodikban arra a Nagy Zoltán Mihállyal készült interjúra reflektálhattam volna, amely engem is érint, s amelyre maga a szerző hívta fel a figyelmemet, egyben felkínálva a reagálás lehetőségét. (Már tudtam a dologról, ide a blogba ehhez a cikkemhez betűzték kommentként a teljes szöveget - ott hasonló módon tettem is néhány észrevételt). Hogy nemet mondtam, annak két oka van. A második: az érintett témakör (van-e kárpátaljai magyar irodalom) már évek óta nem foglalkoztat olyan szinten, hogy interjúban akarnék megnyilvánulni róla. Az első: nem kívánok olyan lapban szerepelni, amelynek Bayer Zsolt a főmunkatársa.
Hihetetlen forgalomra tett szert Zaporozsje megyében egy céllövöldés, mióta a hagyományos műanyag kacsák és egyéb célpontok helyett az ország vezetőinek arcképét helyezte ki a légpuskák kereszttüzébe. A jól menő üzletnek azonban befellegzett: a rendőrség leszedette a kompromittáló céltáblákat.
Eredeti ötlettel próbálta egy bergyanszki céllövöldés feldobni az üzletmenetét: az ilyen „intézményekben” megszokott kaucsukmadárkák, gyufásdobozok és hétköznapi céltáblák helyett politikusok arcképeire lövöldözhettek a betérő ügyfelek. Mint arról a helyi lapok beszámoltak, a lövöldözők legszívesebben Viktor Juscsenko elnök szemeit, Júlia Timosenko kormányfő híres hajkoszorúját, vagy Viktor Janukovics ellenzéki vezető orrát vették célba. Sőt, a hagyományos légfegyvereken kívül az „ínyencek” – természetesen a megfelelő felár ellenében – narancssárga vagy kék paint-boll lövedékekkel (a „narancsos forradalom” idején szembenálló felek színeivel) bombázhatták a számukra legunszimpatikusabb politikusokat. Az Azovi-tenger partján fekvő ukrán üdülőváros céllövöldése azonban nem sokáig élvezhette az ugrásszerűen megnövekedett napi bevételeket. Elsőként a Júlia Timosenko miniszterelnök Batykivscsina (Haza) pártjának dnyepropetrovszki megyei szervezetének vezetői kifogásolták az ország vezetőinek ily módon történő megalázását, majd az üggyel a helyi állambiztonsági szolgálat és a rendőrség is foglalkozni kezdett. S bár Ukrajnában nincs olyan törvény, ami alapján kifogásolni lehetne a céllövölde tulajának jól jövedelmező ötletét, a karhatalmi szervek – szólásszabadság ide vagy oda – rövid időn belül eltávolíttatták vele az ominózus céltáblákat. A newsru.com internetes hírportál beszámolója szerint a céllövöldés, miután a hatóságok ily módon lőttek az üzletének, azóta bezárt és ismeretlen helyre távozott…
Az aranytól (Gold) persze elestem, igazság szerint nem is számítottam rá, számomra az ötödik hely is nagyon szép eredmény azon a versenyen, amelyen a komplex blog kategóriába több mint 500 blogot neveztek, ebből közel kétszázat választottak ki szavazásra. Köszönöm a zsűri és a rám szavazók bizalmát, a lehetőséget és a figyelmet. Az első 10 listája. (Jólestek a szép értékelő szavak ugyanitt - köszönöm.)
Modern festmény is lehetne: gondosan eltervezett harántcsíkos kompozíció, arányosan elosztott színek, szemet vonzó dekorativitás. Valójában azonban valami mást ábrázol ez a picit élénkített színű kicsinyített és vágott kép. Kérek tippeket: mi lehet ez? [Frissítés utólag: Az első tippek nem találtak, a nagyobb kép aztán sokat segített. Végül a megoldás is megszületett, beleértve az internetes linket is.]
Vers, dráma, novella - valamennyi műnem képviseltette magát játékom új folyamának utolsó, 5. fordulójában. Ötletparádé, sziporkák, humor, nyelvi leleményesség, jópofa történetek: remek értelmezéseit adták a játékosok az előző fordulóban feladott szónak: fusaléb. Külön köszönet azoknak, akik a korábbi címszavakat is felhasználták, illetve akik a pirézeket is belekeverték a dologba. A 20 versenyző a következő szócikkeket írta:.jpg)
Az ember becsülje meg az ismeretlen olvasóit! Történt, hogy e blog állandó hozzászólója, akiről nicknevénél nem tudok többet, 
Öt éve ötlöttem ki a 
Balla D. Károly:
SEO 2019: ClO2 vízkezelés
Az aranytól (Gold) persze elestem, igazság szerint nem is számítottam rá, számomra az ötödik hely is nagyon szép eredmény azon a 
Modern festmény is lehetne: gondosan eltervezett harántcsíkos kompozíció, arányosan elosztott színek, szemet vonzó dekorativitás. Valójában azonban valami mást ábrázol ez a picit élénkített színű kicsinyített és vágott kép. Kérek tippeket: mi lehet ez? [Frissítés utólag: Az első tippek nem találtak, a nagyobb kép aztán sokat segített. Végül a megoldás is megszületett, beleértve az internetes linket is.]